Teszt az intézetben

Alig aludtam valamit az éjszaka, talán éreztem a mai nap megpróbáltatásait már.
Reggel fél hatkor keltem, gondoltam csinálok még itthon is egy tesztet. Pisil... merít...tart...lefektet és gondoltam lezuhanyozok, akkor jobban megy az idő. Törölközés közben azért már a tesztet sasoltam, ha akarom ott volt a vonal, ha akaram nem.
Fél nyolc után értem az intézetbe ismét barátnői kísérettel, aki folyamatosan nyugtatgatott. Itt is csak vizelet tesztet csinálnak. Újra pisi... bead....vár.....behívnak és közlik, hogy nem tudják eldönteni, nagyon gyengén pozitív. Megmutatták, én először semmit sem láttam, nagyon kellett néznem, hogy oda tudjam képzelni az a halvány csíkot. Kérdezgették programos vagyok, fagyasztott volt .... stb. Minden esetre ennek jobban kellene látszania, vonta le a végkövetkeztetést az aszisztens nő és abban állapodtunk meg nagyon gyengén pozitív és meglátjuk mit lát Tanár Úr. Következett az újabb várakozás az UH-ra, már olyan ideges voltam, hogy már a nevemet is alig hallottam. Bemegyek, mondom Tanár Úrnak mi a helyzet, vág egy pofát, majd mondja, hogy vetkőzzek megnéz. Megmérte a méhnyálkahártyát 9,2 mm, nem túl jó bár múlt héten beültetéskor is csak 8,2 mm volt. De amikor az ultrahang fejet kihúzta tiszta barna cucc volt, erre megint vágott egy fejet és ezt hozzátette fejrázás közben "ááá". Míg felöltöztem a sírás környékezett, alig bírtam ki, hogy ne sírjam el magam. Leültem és közölte a tényeket, mely szerint nem állunk túl jól, de kapjon egy esélyt. Használjam tovább a Crinone gélt és írt fel egy gyógyszert is. Ha megjön, ha nem jön, jövő hét csütörtökön mennem kell. Na hát még idegesebb lettem, megint szivat a SORS.
Bementem a munkahelyemre elrendeztem, hogy még egy hetet itthon maradhassak, sikerült.
Már itthon vagyok, próbálok megnyugodni, pihenni, pozitív lenni, és biztatni a kis manót, hogy velünk maradjon.
Csütörtökig biztos megőrülnék, így kértem a házisorvostól egy beutalót a laborba HCG szint mérésre vérből, ugyan nem tb támogatott lesz, de bármennyit kifizetnék most érte. Ha hétfőig nem jön meg akkor elmegyek vérvételre és akkor már látni fogjuk, hogy mi a helyzet.
Egyik pillanatban úgy érzem semmi bajom jól vagyok, a másikban pedig amikor elkezd görcsölni a hasam teljesen elkeseredek, hogy na most fog megjönni. A barnázás továbbra is meg van, de vér még nincs, egyenlőre ez jó.