2. lombik megpróbáltatásai

A ciklus 21. napján kaptam meg a leállító szurikat, ami nem suprafact hanem Gonapeptyl volt. Ez annyival kényelmesebb, hogy egy előre töltött fecskendő szóval csak légteleníteni kell és már lehet is szúrni.
Az injekciókat egy kék vállra akasztható nagy hűtőtáskában kaptam meg, amit vinni kellett mindig magammal, hogy ha ellenőrzik ott legyenek a készítmények is. A többi páciens az intézetben csak "kék táskásoknak" hívott bennünket.
10 db injekciót kaptam és mondták, ha nem jönne meg menjek vissza megvizsgálnak és adnak még ki. Hát persze, hogy nem jött meg. Visszamentem, minden rendben, kaptam még 10 db-ot. Nagy nehezen megjött de egy szerdai napon, stimulációt pedig csak szerdánként indítottak, így várhattam a következő hét szerdáig, persze közben vissza kellett mennem Gonapeptylért mert megint elfogyott.
Az első lombiknál is éreztem, hogy nem vagyok túl jól, de némi fejfájás, hányinger és szurkálás még belefért, meg az év végén nem igazán volt időm sem rosszul lenni.
Na de a Gonapeptyl, főleg ilyen hosszan, éjszakánként arra keltem, hogy olyan gyenge a pulzusom, hogy mindjárt elájulok, a  görcsös fejfájás minden napi vendég lett és szó szerint szarul éreztem magam.
Következő hét szerdán indult a stimuláció. Én az új FSH készítményt kaptam és az első lombikomhoz képest kisebb dózisban. Az aszisztens nő megmutatta, hogyan kell elkészíteni és beadni. Volt UH, vérvétel is. Na innen szaporodtak meg a látogatások a PRI-ben. Menni kellett másnap csütörtökön és szombaton. Ekkor már igen szarul voltam, már otthon is mértem a vérnyomásom és mondtam is a dokinak, hogy rosszul vagyok. Megmérték a vérnyomásom, jó magas volt kaptam is rögtön vérnyomás csökkentőt, fel is írták így onnan szednem kellett azt is. A következő héten mentem hétfő, szerda, péntek, szombat. A készítményre jól reagáltam, szépen fejlődtek a tüszők, a rossz vénáimmal viszont a vérvételeket egyre rosszabbul viseltem.
Nekem szerencsére a következő hét hétfőn, a stimuláció 13. napján már volt leszívás. Szóval szombaton adtam be a tüszőrepesztőt.
Hétfőn nagyon örültem, mert most én voltam az első, már fél nyolckor benn voltam, átöltöztem és minden ment a maga útján mint az első leszíváskor. Jól ébredtem, de azért éreztem, hogy görcsölök. Álmos voltam, de hamar felébredtem, amikor az aneszteziológus közölte 13 petesejtem lett :). Hurrá, majd kiugrottam az ágyból, az első leszíváshoz képest 4 szeres teljesítmény :)). Megkaptam a Crione gélt és hazamehetünk. Most sem voltam jobban mint az elsőnél, hasgörcs, gyomorgörcs, ha ettem azért fájt, ha nem ettem akkor meg azért, de nyomtam a sok folyadékot és a fehérjét. A programban ki volt kötve, hogy 1 vagy 2 db 3 napos embrió kérhető vissza és a petesejtek megtermékenyítése ICSI (intracitoplazmatikus spermium injekció) -val történt. Van egy új módszer az osztódó embriók figyelésére. Beteszik egy készülékbe azokat és 30 másodpercenként fényképet készítenek róla, mald azt egy vidóába összefűzik. Fizetni kellett érte, de kértük, hiszen ezzel legalább a rosszul osztódó embriók kizárhatóak.
Másnap 10-kor telefonálni kellett. Az arányok egész jók. 13-ból 12 megtermékenyíthető volt, 9 megtermékenyült. Csütörtökön beültetés 9-kor. Csütörtökön megérkeztünk, megnézhettük az embriókat, 6 db volt ami osztódott. Egy db egy kicsit szerencsétlen volt, arra azt mondta a biológus nem érdemes fagyasztani. Szóval 2-t visszakaptam, 3 ment a "fagyasztóba". ET+12 nap teszt.
Két hét pihi, kímélő életmód, még egy kiló kenyeret sem emeltem meg egyben. Igaz a húsvét pont belesett, de a férjem nagyon sokat segített, így tényleg tudtam pihenni.
ET+10 nap mint az elsőnél elkezdtem barnázni. Hú de gusztustalan a Crione gél ebben az esetben. 
ET+11 nap meg is jött akár csak az első próbálkozásnál. ET+12 napon teljesen lehagolva mentem tesztre. Vettek vért is. Két lány volt még akivel teljesen egyszerre csináltuk a programot, hihetettlen de mind a kettőnek megjött, így hárman szomorúan üldögéltünk a váróban. A teszt természetesen NEGATÍV.
A "sajnálom" szót már annyira utálom, csak ennyit tudott mondani mindenki, a vérvételből pedig kiderült el sem indult semmi. Mivel a petefészkek szépen visszahúzódtak így a következő hónapban már lehetett is menni a fagyibabákért. Ekkor bennük volt minden reményem, ennyire elkeseredve még talán soha nem voltam.