2016. december 8., csütörtök

A történet folytatódik...

Az új blog: http://orokrehannaval.blogspot.hu címen elérhető. Amint lesz egy kis időm írok.

2016. december 7., szerda

Zárt blogok

Sziasztok, nagyon rég nem írtam, de készülök nyitni egy új blogot, majd belinkelem. Nagyon hiányzik a blog így még is úgy döntöttem, hogy valamilyen formában folytatom.

Segítsetek minden zárt blogom eltűnt: Martina, Fella, Poppy ha olvassátok kérlek küldjetek meghívót, hiányoztok. Köszönöm

2015. november 16., hétfő

Drága Kislányunk, Hanna

Eljött az idő, hogy írjak, mindjárt le is írom, hogy miért is hallgattam eddig.

Az örökbefogadás esetén a szüléstől számított 6 hétig a szülőanya meggondolhatja magát, még akkor is ha aláírta a lemondó nyilatkozatot. Ez volt az oka, hogy nem jöttem, szerettem volna, ha eltelik ez az idő. ÉS.....igen eltelt a 6 hét, elintéztük a papírokat, így senki el nem veheti tőlünk drága Kislányunkat, Hannát.

Hol is kezdjem.
Az örökbefogadáshoz el kell végezni egy örökbefogadói tanfolyamat, ahol megpróbálnak felkészíteni milyen is lesz amikor megcsörren a telefon.
Na hát erre nem lehet felkészülni.

Hétfőn reggel jött a telefon és következő héten kedden itthon volt Hanna 10 naposan.
Ez a hét olyan szintű érzelmi hullámvasút volt amit még soha nem éltem át. Örültem, majd sírtam, majd megint örültem és újra sírtam....féltem, de nagyon reméltem., hogy 6 héttel a vetélés után még is megtörténhet a csoda.......

Nyílt örökbefogadás révén mindent tudtunk a szülőanyáról, sőt a gyámhivatalban a papírok aláírásakor találkoztunk is. Rettegtem a találkozástól, már már fizikális tüneteket produkáltam a félelemtől, de mikor megláttam minden félelmem elmúlt. Csinos, jól szituált nővel találkoztunk és még beszélgetni is volt lehetőségünk, így reméljük megnyugodott, hogy jó helyre kerül a gyermeke.


A hat hét nem fizikailag, hanem lelkileg volt a legnehezebb, hiszen ott lebegett, hogy mi van ha még is meggondolja magát a szülőanya......próbáltam elhessegetni ezeket a gondolatokat, de nagyon sokszor eszembe jutott... Hanna felé megpróbáltam semmit sem mutatni ebből....


Mielőtt hazajöttünk a kórházból 2 napot vele lehettünk a kórházba így ott kezdődött a közös életünk. Mi láttuk el, etettük, fürdettük, ringattuk....
Mivel a kórházban a koraszülött osztályon hozzászokott egy naprendhez (3 óránként etetés), így könnyű dolgom volt, ezt itthon is tartotta, evett, majd aludt és óramű pontossággal kelt 3 órával később, evett majd aludt és óramű pontossággal kelt 3 óra múlva ......stb. Éjszaki is. Néha kicsit nyügös volt, a pocakjára gondoltunk mert nem volt a tápszertől rendesen széklete, de azóta új tápszer (immár a harmadik) megoldatta ezt a problémát is.
Nehéz volt mert végül is nem éreztem igazán, hogy az anyukája vagyok. Nehéz ezt így kimondani de nem voltak azok a túlcsorduló anyai érzések. Persze elláttam legjobb tudásom szerint, beszéltem hozzá, babusgattam, de most már azt hiszem tudom, hogy miért volt ez. Először is a félelem és fáradság számlájára írom, másodsorban arra, hogy Hannának tulajdonképpen mindegy volt ki van a cumisüveg másik oldalán. Kaja legyen amint a szemét kinyitja, ez volt a lényeg. Ha sírt akkor az első napokban nem tudtam megnyugtatni, ez is frusztrált.
Úgy éreztem nem vagyok elég türelmes, hamar begurultam ha valami nem sikerült vagy nem tudtam elaltatni, megnyugtatni és ha sírt és nem tudtam mi a baja.

DE ahogy teltek a napok, megismerte a hangom, már ha csak odahajoltam és beszéltem hozzá abbahagyta az ordítást, ez sok erőt adott. Mivel nagyon jó napirendünk volt így mindent meg tudtam mellette csinálni, szobadíszeket készítettem dekorgumiból...nekem ez volt a ráhangolódás azt hiszem :).

Etetések közben egyre nagyobb szemekkel bámult, figyelt ahogy magyaráztam neki.
Az első igazi érzelmi hullám az első mosollyal jött, akkor éreztem igazán, hogy ez igen nekem szól ....ANYÁNAK.

Ahogy telt az idő egyre jobban kitolódtak az ébredések közötti időszakok, de a mai napig még nagyon sokat alszik (8 hetes lesz a héten). Persze egyre többet van fenn, akkor éneklünk mondókázunk, és hihetetlen de van kedvence (Én elmentem a vására.....: ez tágra nyílt szemekkel pislogás nélkül hallgatja és mosolyog.)

Egyre jobban ficánkol és figyel és az elmúlt két nap átaludta az éjszakát (este 9.30-tól reggel 6-ig), reméljük ezt meg is tartjuk...

Férj: Már a kórházban védőoroszlánként ült Hanna ágya mellett, szerelem volt első látásra. Nem volt kérdéses, hogy Ő is etet, büfiztet, körmöt vág!!!, altat.....
Nagyon sokat segít! Imádja Hannát.

A család és barátok: nagy szeretettel fogadták, a nagyszülők imádják, a keresztgyerekek babusgatják.

Én: egyre rutinosabb vagyok és egyre nyugodtabb és igen ANYA vagyok.


Igazán nyugodt, kiegyensúlyozott, szépen fejlődő baba. Én csak azt szoktam mondani, hogy egy ANGYALKÁT kaptunk.


Nem döntöttem el még, hogy babás blogot írok-e de ezt a blogot így ezzel a képpel szeretném zárni: Hanna megérkezett!


2015. október 9., péntek

Hanna megérkezett

A blog címe Hannára várva....
A Hanna név évek óta kedves nekem és a vezetéknevünkhöz is jól passzol.

Múlt héten hétfőn megcsörrent a telefonom és az Alapítvány elnöke közölte néhány napja született egy kislány aki csak ránk vár, örökbe fogadhatjuk.

Hosszú kálvária volt a múlt hét, de most itt van.... itthon......a karjaimban.....

Még mindig nem tudom elhinni, de végre ANYA lettem.


Így ez a blog itt most véget ér...hiszen Hanna, akire annyira vártam megérkezett.




2015. szeptember 2., szerda

Menstruáció? ......Nem....

Szóval hétfői kontroll után megnyugodtam, legalább szövetmaradvány nincs a méhemben. Nagyon picike barna pecsételés volt vagy inkább sárgás csak.

Kedden igen csak sok sűrű barna trutyi volt (sorry), ma pedig elkezdetem vérezni (Missed ab után 16. nap). Hol apróbb, hol nagyobb darabos, sötétvörös és igen csak görcsöltem. Megijedtem.... felhívtam a dokim....
Megnyugtatott, hogy tisztulhat a méh még, ez néhány napig még normális. Akkor van baj, ha nagyon erős és alvadékos, szóval ez még nem lehet menstruáció.

Ha nagyon erős a vérzés és esetleg belázasodok akkor azonnal kórház....
Nahát most mi az erős? .... Az amikor folyik, mintha a csapot nyitnánk ki...

Persze, hogy nálam ez sem úgy működi mint másnál.


Nem tudunk a kórháztól szabadulni, a hétvégét most a férjemmel töltöttük az ügyeleten: vesekő gyanú.... majd prosztatagyulladás diagnózissal távoztunk....





2015. augusztus 31., hétfő

Kontroll a kórházban

2 hetes kontrollra kellett visszamennem missed ab. után. Vérzés csak minimális volt a műtét után barnás pecsételés még így két héttel később is megvan.

Egy órája ültem a váróban különböző hovatartozású emberek között és egyszer csak a "terhes gondozás" feliratú ajtón kijött egy páciens és a nevemet mondta és már ment is tovább. Odaléptem az ajtóhoz elolvastam még egyszer a feliratot és utánakérdeztem, hogy biztos hogy az én nevemet mondta, és igen, néztem furán, de bementem. Az a fiatal doktornő volt aki a vetélés éjszakáján ügyeletes volt, és mindenre emlékezett, így legalább nem kellett még egyszer előadni az ügyeimet. Csinált egy hasi uh-t és megállapította, hogy nincs a méhüregben visszamaradt szövetdarab. A petefészkek még mindig kutyául néznek ki, óriásiak és tele vannak cisztával. Hogy ezek mikor fognak normalizálódni? Lehet hogy már soha?
Ha ezek után esetleg belázasodnék vagy véreznék még akkor menjek vissza. Természetesen minden jót kívánt és még a további lehetőségeinkről és a pesti intézetről is érdeklődött. Jól esett......

Következő kontroll a következő menstruáció után esedékes.

Az eddigi magándokim nyugdíjba ment így nem praktizál a kórházban. Eddig szuper volt, bementem a kórházba és hívtam, hogy itt vagyok és már mondta is hol találkozzunk. 10 percnél többet soha nem vártam rá, mindig mindent elrendezett. Na jó nem kevés pénzt hagytam nála az elmúlt 10 éveben. De meg voltam vele elégedve. Tapasztalt, intelligens, aki a meddőségi témában is maximálisan otthon volt. Bár róla is vannak jó és rossz vélemények.

Ez az egész eset ösztönzött most arra hogy orvost váltsak. Azaz pontosabban az a helyzet, hogy a kórházban olyan egyedül voltam mint a kisujjam. Rájöttem, hogy hátszél nélkül nagyon nehéz. Sokkal gördülékenyebben mennek az ügyek, ha az ember magánorvosa ott van a kórházban.

Sajnálom a dokim, aki egyébként magánban praktizál tovább, de döntöttem, keresek mást.

Volt időm nézelődni az elmúlt alkalmakkor a kórházban, annyi doki van ezen az osztályon, hogy azon az egy nap amikor benn voltam csak 9-cel találkoztam közvetlenül (éjszakai ügyeletes, 1. reggeli UH, reggeli kontroll UH, aki kimondta az áment és a mészájtágítót felhelyezte, aki az osztályos volt amikor felvettek az osztályra, ketten műtöttek és aki a váltás volt az osztályon és haza engedett, ja és a zárójelentésemen még egy újabb név volt) és a táblákon, a hirdetett magánrendeléseken még legalább ennyi nevet találtam. Szóval van miből választani. De hogy mi alapján az egyenlőre még nem tudom.
Persze fontos lenne hogy majd nála szülhessek, de ez egyenlőre még az álom kategória, így nem feltétlenül ez az elsődleges most. A főorvos asszony szimpatikus és ráadásul genetikus is.  A publikációt megnézve foglakozott az ICSI utáni genetikai ügyekkel, szóval nem idegen neki ez a téma. Van néhány férfi doki is aki mellett voksolnék. Egy kicsit utána járok és a következő kontroll vizsgálatra már az új dokihoz jelentkezek be.


Krizsával is sikerült beszélnem, visszahívott. 3 ciklus...., ennyit kell várni a fagyasztott beültetésig. Ennyi év után tudom, hogy ez nem sok már, de most igen is soknak érzem......
Ha nem jön meg csak úgy mint a múltkori lombik után, akkor ebben az évben már nem lesz belőle semmi.

Várunk......


2015. augusztus 20., csütörtök

Hogy is volt és van

"Papírra vetem", hogy most mi volt más az előzőekhez képest és mit is érzetem, hátha segít valakinek. Hogy is volt és van most.

Stimu előtt, közben és beültetés után:
- A párom szedte a PROFERTL nevű vitamint (Krizsa doktor javaslatára), igaz januári lombik előtt is szedte 3 hónapot, de most tulajdonképpen szinte fél éve szedte. Januárban sem volt rossz eredménye, de most úgy fogalmazott a doki, hogy donor minőségű.
Nem olcsó, de egyre több pozitív hatását hallom, olyan férfiaknál is mint a férjem, akiknél alapvetően nincs gond.

- Januárhoz képest néhány kilóval még könnyebb lettem a költözésnek köszönhetően (pakolás, takarítás....). A lakáseladás, házvásárlás, költözés pedig hozzájárult ahhoz is hogy nem nagyon volt időm agyalgatni, a stimuláció a költözés után egy héttel kezdődött és a beültetésre lett igazából minden rendben. A leszívás napján pl. még a festő festett nálunk :)

- Most már közel egy éve glutén- és laktózmentesen étkezem. Ezalatt tényleg azt kell érteni, hogy glutén- és laktóztartalmút nem ettem. Ha valamit csinálok, azt elég kitartóan tudom csinálni. Magamnak főztem, illetve magunknak, mert nem főztem külön a férjemnek, szóval amit itthon evett, az mentes volt. Szinte mindent megtudok csinálni már így. Szerencsére a család és a barátok is nagyon együtt érzőek így mindig segítették, hogy be tudjam tartani a diétát. Ünnepeken, összejöveteleken vagy csak egy egyszerű hétköznapon is mindig gondoltak rám. Mivel alapvetően a hús, burgonya, rizs, zöldség, gyümölcs mehet, így mindig volt mit ennem vendégségben is. Sőt anyukám ha hozzájuk mentünk mindig valami újdonsággal fogadott. Étteremben is megtudtam oldani, néha sokat kellett a pincérrel és volt, hogy a szakáccsal egyeztetnem, de megoldották.
Szóval legjobb tudomásom szerint, közel egy éve nem ettem semmilyen glutén és laktóztartalmú ételt. Nem mondom, hogy nem csöpögött a nyálam pl. egy mekis hamburgerért, egy igazi házi krémesért, de hihetetlen, még néha magam sem hiszem el, hogy ennyire kitartó voltam, vagyok ebben a témában. Ilyenkor jött a saját megoldás: zsemlesütés, hamburgerhús készítés, sütisütés.....
Vidékiként nehéz a dolgokat beszerezni, de egyre több hipermarketnek is elég széles kínálata van ezekből a termékekből, így a közeli nagyvárosokban szinte mindent megkaptam. Ha jól belegondolok, amilyen ételeket eddig ettem, most is szem, csak mentesen elkészítve. A szülinapomra még tortát is sütöttem. A vendégek el sem akarták hinni, hogy abból én is ehetek, olyan finom volt.

Ide is ide kell írnom, hogy sajnos ez sem olcsó. Az eddigi konyhapénz megduplázódott.

- Semmilyen vitamint nem szedtem. A stimuláció kezdetétől kezdtem el a folsavat a doki javaslatára.

- Hiperstimuláció: hát ez elég szörnyű volt, pedig én még nem is kerültem kórházba, sőt a hasüregben felhalmozódott folyadékot sem kellett lecsapolni. 5-6 liter folyadékot ittam meg minden nap és persze ez ki is jött, még több is ...., ami kb. 20 percenkét jelentett pisilést :). A nem túl jó közérzetnek, felpuffadt hasnak és hányingernek köszönhetően elég sokat feküdtem.

Pozitív teszt után:
- az első tünetem a füldugulás volt. ET+11 napon mentem vissza dolgozni és magyaráztam a kollégának és egyszer csak bedugult a fülem majd ki és újra be.... akkor még eszembe sem jutott hogy ez terhestünet lehet, hát már az volt. Utána is gyakran előfordult és sajnos még minid tart.

- 4. hét még a hiperstimuláció hevében telt, 5 héttől már jelentősen jobb volt. Na meg persze a fáradékonyság, minden délután aludtam.

-5. héten különféle ételek megkívánása volt jellemző, voltak visszatérőek, mint pl. a sült krumpli amiből akármikor akármennyit megbírtam volna enni. Esténként kisebb émelygéseket érzetem és a fáradság, aluszékonyság is maradt még.

-6. héttől elkezdett szinte napról napra erősödni a hányingerem, amely egész nap tartott. Egyre rosszabb volt. Nem kívántam semmit, de mégis folyton ettem volna. Úgy érzetem egy liter tömény sósav van a hasamban és bármit is eszek azonnal feloldódik és mintha nem ettem volna. És a borzasztó rossz szájíz, mintha hánytam volna, pedig nem.

-7. héttől próbáltam sokszor keveset enni, de a hányinger mellett nem volt egyszerű, ágynak dőltem. Úgy éreztem a szervezetem azzal védekezik, hogy alszik, így szinte az egész napokat átaludtam.

-8. héttől sem volt másképp, szédültem, folyamatosan olyan szintű hányingerem volt, hogy órákon át hajoltam a lavor felett, de soha nem sikerült eljutni a hányásig, pedig már annyira szerettem volna megkönnyebbülni. A színem egyre szarabb lett, már kezdett a zöldes árnyalat felé közeledni.

-9. hét sem hozott jobbat, sőt. Pestre is ekkora volt időpontunk és a közel 2 órás autóutat oda és 2 órás utat vissza senkinek nem kívánom. Zacskóval az ölemben utaztam :(. De amit láttunk és halottunk az kárpótolt mindenért :). Krizsától elbúcsúztunk.
És két nappal később jött a fekete leves....innen már mindenki ismeri a történetet.


Missed ab. után:
- a kórházban még véreztem, de utána már csak barnás pecsételés volt és van, elég a tisztasági betét.

-hasam csak az első éjszaka fájt, akkor vettem be egy fájdalomcsillapítót, de azóta nem volt szükség gyógyszerre. Érzem a petefészkeimet és olykor egy kis görcsös méhösszehúzódást, de ez sem gyakran. Egyre laposabb a hasam is. Ha viszont sokat vagyok fenn és egy kicsit erőltetem (pl. főztem egy kicsit vagy boltba mentem) újra felpuffad a hasam, főleg estére.

-a testi dolgokon túl pedig ott a lélek: hát igen.....a kórházban töltött napot szinte végig sírtam, annyira hirtelen jött (de jobb is volt így, mintha napokig, hetekig hitegetnek vagy éppen tudom, hogy nem él az embrió és hosszú napokat kell várni a műszeres befejezésig, vagy ha nekem kell 12. héten egy beteg gyerek sorsáról dönteni..... ).

-Gyorsan történt az egész, így azt hiszem igazán fel sem fogtam. Még mindig odanyúlok a hasamhoz, majd hirtelen elkapom a kezem, hiszen nincs is ott már semmi. Éjszaka félálomban fordulok az ágyban óvatosan...., majd jobban felébredek és rájövök, hogy már nem is kell úgy vigyázni..... és számtalan ilyen van még.....

-Tervezgettem és most minden tervet felül kell írni.

-DE a fagyibabákat mindenképpen szeretném visszakapni, amint csak lehet.
4 db van így bízok benne hogy lesz olyan ami felébred. Mindig is szerettem volna egy spontán ciklusban, szurik, stimuláció, műtét....stb. nélkül egy beültit, de eddig nem volt rá lehetőség. Egyetlen egyszer voltak fagyasztott embriók de azok nem ébredtek fel.
Ez az utolsó lehetőség.....úgy érzem a testem nem bír ki többet.

-Jövő héten felhívom a Kaálit mi a protokoll. Ki kell-e várni a 3 vagy akár több hónapot. Hát ha igen akkor ebből idén már megint nem lesz semmi. Egy újabb karácsony kettesben......



Örökbefogadás:
-Minden rendben ezen a téren, az állami listán 52.-ek vagyunk, néhány napja jött a levél. 1 év 8 hónapja 104-ről indultunk. A Területi Gyermekvédelmi Szolgálatos hölgy is kb 2-3 évet mondott még. Ez nem megy egyszerűen....

- A költözés miatt újra volt környezettanulmány és az új határozat is megszületett a gyámhivatal részéről immár az új lakcímre.

-a Bölcső Alapítvány felé kellene ezt jeleznünk, de erre még nem volt időnk...erőnk....
Az alapítványnál pedig nincs sorszám, itt "illesztés" van, ahogy az elnök asszony fogalmazott. Az adott gyereket a megfelelő családba a tulajdonságok alapján. Tehát itt bármikor csöröghet a telefon.....
Ide 1 év 4 hónapja jelentkeztünk.....


Kicsit hosszú lett, kusza lett, de benne van minden....