Babócák

Tegnap nagyon el voltam keseredve, már-már kezdtem feladni. Ráadásul eddig olyan nyuogott voltam de tegnap és főleg ma reggel szörnyű ideges voltam. A gyomronon, mint a villámcsapás hasított  végig valami. Én még az államvizsgán sem izgultam így. Alig vártam, hogy 7:45 legyen. Telefonáltam.... kicsöngött.....a biológus vette fel.... és már mondta is, hogy 2 db nagyon szép blasztociszta vár rám. Kérdezte mikor tudok odaérni, mondtam 9-negyed 10 körül ott tudok lenni.
Barátnőmet (aki a férjem helyett jött velem) hívtam először, mert neki a gyerekeit el kellett vinnie az oviba. Gondoltam egy kicsit megviccelem, amikor felvette a telefont, azt mondtam neki: "Sajnálom...... (hatásszünet), de nem időzhetnek sokat mert mennünk kell." Persze azt hittem kinyír amikor találkoztunk. A férjemet is hívtam, nagyon örült. 8:15-kor indultunk, 9-re leértünk. A barátnőm el volt ájulva a helytől, a rengetek babafotótól a falon, a kedves és még kedvesebb emberektől. A biológus mikor meglátott mondta, hogy mindjárt megmutatja Őket. Szólítottak én meg húztam a barátnőmet is magammal. Megnéztük a babócákat, kaptam képet és kimentünk leültünk és vártuk, hogy az UH-t megcsinálja Tanár Úr. Barátnőm teljesen elézékenyült, sírt...(Neki van természtes úton két gyereke, és egyébként is érzékeny típus).  Az UH-ra szerencsére nem kellett sokat várni, utána medig be is mehettem átöltözni. Most annyira kedves és közvetlen volt mindenki, bementünk a műtőbe, de Tanár Úr csak nem jött, beszélgettünk. Aranyosak és beszédesek voltak. Tanár Úr nagy nehezen megérkezett, pár perc alatt megcsinálta a beavatkozást. Egy órát pihiztem, megkaptam a zárójelentést és a szokásos utasításokat, ma még kímélő életmód, a beágyazódásnak ma történik meg. Sok folyadék, fehérjedús étrend.... Felöltöztem és a biológus hölgy kifelé figyelmeztett, hogy a gólyát el ne felejtsem meghúzni, nem felejtettem el, nagyott csattant a szárnya :).
Barátnőm hazahozott, ettem, ittam és pihenek.
Jövőhét csütörtökön teszt. Hosszú egy hét lesz.