... a tesztig.
Nem bírtam ki holnapig, ma reggel csináltam egy tesztet itthon. Persze egy nagy negatív és ráadásul a barnázás is erősödött egy kicsit. A hasam továbbra is görcsöl. Egyre jobban elkeseredek. Ráadásul még egydül is vagyok, félek a holnapi kudarctól.
De még valahol mélyen reménykedem. De egy kicsit muszáj készíteni magam a negatív tesztre is. Nem akarok úgy összetörni, mint az előző lombiknál. Akkor napogik még az ágyból sem volt kedvem kikelni. Napokon keresztül a sírógörcs környékezett. A férjemet is nagyon megviselte a dolog és ez a kapcsolatunkra is rányomta a bélyeget. Sajnos ezekben a helyzetekben úgy érzem, hogy ha nem lesz gyerekünk a házasságunknak is vége lesz. 12 éve vagyunk együtt, de nem tudom elég erősek vagyunk-e ahhoz, hogy ezt a kudarcot feldolgozzuk.
Én az örökbefogadást egyenlőre nagyon elutasítm. Utána néztem, ha valaki újszülött, fehérbőrű gyereket szeretne, akár 5-10 év a várakozási idő, sőt egy csomó procedúrán kell keresztül menni. Azt meg végképp nem akaraom, hogy örökbefogadunk egy 5 éves gyereket, aki ki tudja milyen körülmények között nevelkedett, lehet, hogy verték, korának nem megfelelően fejlődött, mert nem foglalkoztak vele a szülei, a gyerekkori traumák majd hatnak a későbbi életére ...... szóval ennek csak a rossz oldalát látom. De még az újszülött örögbefogadás esetén is nagyon nagy kétségeim vannak, hiszen ki tudja ki volt az anyja, drogozott-e, ivott-e, ki volt a apja....lehet-e a gyereknek ebből adódóan baja, akár a későbbiekben, mondjuk lemarad a korához képest a fejlődésben, vagy valamilyen betegsége lesz a felelőtlen anyja miatt..... Nem tudom mi kell ahhoz, hogy a véleményem ebben a témában megváltozzon, de egyenlőre úgy érze, ha nem lehet saját gyerekem akkor ezt elfogadom és gyerek nélkül élem le az életem. De tudom, akkor soha nem leszek boldog ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése