A 2. sikertelen lombik után a ciklus 3. napján elkezdtem szedni az estrofem-t, ettől szerencsére nem volt semmi bajom. Egyszer kellett menni UH-ra és a ciklusom közepére egy keddi napra tűzte ki a doki a beültetést.
A három programos lány közül egyiknek nem voltak fagyibabái, a másiknak viszont 18, így ketten meneteltünk tovább.
Kedden reggel 8-kor telefon a PRI-be, és jött a hidegzuhany nem ébredtek fel 3-ból 0.
A másik csajnak 12-ből 2. Ez azért messze van a külföldi szakirodalomban említett 90 %-tól.
Az előző UH alkalmával én rá is kérdeztem, mi van ha nem lesznek életképesek. A doki azt mondta még ebben a ciklusban el lehet indítani a harmadik lombikot, mivel most nem kell 3 hónapot várni, mert ez nem TB támogatott volt.
Ezért kedden el kellett mennem. Ez is tök jó volt. Kivárom a sorom, millióan voltak, bemegyek, UH, majd mér egy szondahosszt. na már ekkor furcsa volt. Felöltöztem és leültem, mondom a dokinak, hogy "tudja, hogy nem lesz beültetés?". Rán néz, "nem". Lenéz a lapokra, "jaj, de tudnom kellett volna."
Na akkor újratervezés. Az esztrofent szedjem péntekig és a Crione is megy péntegik, a suprafactot viszont kezdjem el szúrni ma.
Nem igazán értettem, de Ő tudja mit csinál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése