Lezárva

Megjött :(((. Elveszett az utolsó remény is.
Jövő hét csütörtökön kell mennem, akkor csinálnak vérvételt, hcg szint mérés miatt, annak érdekében, hogy kizárják a méhenkívüli terhesség esélyét.
Most jön a szokásos három hónap pihi.

Teszt az intézetben

Alig aludtam valamit az éjszaka, talán éreztem a mai nap megpróbáltatásait már.
Reggel fél hatkor keltem, gondoltam csinálok még itthon is egy tesztet. Pisil... merít...tart...lefektet és gondoltam lezuhanyozok, akkor jobban megy az idő. Törölközés közben azért már a tesztet sasoltam, ha akarom ott volt a vonal, ha akaram nem.
Fél nyolc után értem az intézetbe ismét barátnői kísérettel, aki folyamatosan nyugtatgatott. Itt is csak vizelet tesztet csinálnak. Újra pisi... bead....vár.....behívnak és közlik, hogy nem tudják eldönteni, nagyon gyengén pozitív. Megmutatták, én először semmit sem láttam, nagyon kellett néznem, hogy oda tudjam képzelni az a halvány csíkot. Kérdezgették programos vagyok, fagyasztott volt .... stb. Minden esetre ennek jobban kellene látszania, vonta le a végkövetkeztetést az aszisztens nő és abban állapodtunk meg nagyon gyengén pozitív és meglátjuk mit lát Tanár Úr. Következett az újabb várakozás az UH-ra, már olyan ideges voltam, hogy már a nevemet is alig hallottam. Bemegyek, mondom Tanár Úrnak mi a helyzet, vág egy pofát, majd mondja, hogy vetkőzzek megnéz. Megmérte a méhnyálkahártyát 9,2 mm, nem túl jó bár múlt héten beültetéskor is csak 8,2 mm volt. De amikor az ultrahang fejet kihúzta tiszta barna cucc volt, erre megint vágott egy fejet és ezt hozzátette fejrázás közben "ááá". Míg felöltöztem a sírás környékezett, alig bírtam ki, hogy ne sírjam el magam. Leültem és közölte a tényeket, mely szerint nem állunk túl jól, de kapjon egy esélyt. Használjam tovább a Crinone gélt és írt fel egy gyógyszert is. Ha megjön, ha nem jön, jövő hét csütörtökön mennem kell. Na hát még idegesebb lettem, megint szivat a SORS.
Bementem a munkahelyemre elrendeztem, hogy még egy hetet itthon maradhassak, sikerült.
Már itthon vagyok, próbálok megnyugodni, pihenni, pozitív lenni, és biztatni a kis manót, hogy velünk maradjon.
Csütörtökig biztos megőrülnék, így kértem a házisorvostól egy beutalót a laborba HCG szint mérésre vérből, ugyan nem tb támogatott lesz, de bármennyit kifizetnék most érte. Ha hétfőig nem jön meg akkor elmegyek vérvételre és akkor már látni fogjuk, hogy mi a helyzet.
Egyik pillanatban úgy érzem semmi bajom jól vagyok, a másikban pedig amikor elkezd görcsölni a hasam teljesen elkeseredek, hogy na most fog megjönni. A barnázás továbbra is meg van, de vér még nincs, egyenlőre ez jó.

Még 1 éjszaka

... a tesztig.
Nem bírtam ki holnapig, ma reggel csináltam egy tesztet itthon.  Persze egy nagy negatív és ráadásul a barnázás is erősödött egy kicsit. A hasam továbbra is görcsöl. Egyre jobban elkeseredek. Ráadásul még egydül is vagyok, félek a holnapi kudarctól.
De még valahol mélyen reménykedem. De egy kicsit muszáj készíteni magam a negatív tesztre is. Nem akarok úgy összetörni, mint az előző lombiknál. Akkor napogik még az ágyból sem volt kedvem kikelni. Napokon keresztül a sírógörcs környékezett. A férjemet is nagyon megviselte a dolog és ez a kapcsolatunkra is rányomta a bélyeget. Sajnos ezekben a helyzetekben úgy érzem, hogy ha nem lesz gyerekünk a házasságunknak is vége lesz. 12 éve vagyunk együtt, de nem tudom elég erősek vagyunk-e ahhoz, hogy ezt a kudarcot feldolgozzuk.
Én az örökbefogadást egyenlőre nagyon elutasítm. Utána néztem, ha valaki újszülött, fehérbőrű gyereket szeretne, akár 5-10 év a várakozási idő, sőt egy csomó procedúrán kell keresztül menni. Azt meg végképp nem akaraom, hogy örökbefogadunk egy 5 éves gyereket, aki ki tudja milyen körülmények között nevelkedett, lehet, hogy verték, korának nem megfelelően fejlődött, mert nem foglalkoztak vele a szülei, a gyerekkori traumák majd hatnak a későbbi életére ...... szóval ennek csak a rossz oldalát látom. De még az újszülött örögbefogadás esetén is nagyon nagy kétségeim vannak, hiszen ki tudja ki volt az anyja, drogozott-e, ivott-e, ki volt a apja....lehet-e a gyereknek ebből adódóan baja, akár a későbbiekben, mondjuk lemarad a korához képest a fejlődésben, vagy valamilyen betegsége lesz a felelőtlen anyja miatt..... Nem tudom mi kell ahhoz, hogy a véleményem ebben a témában megváltozzon, de egyenlőre úgy érze, ha nem lehet saját gyerekem akkor ezt elfogadom és gyerek nélkül élem le az életem. De tudom, akkor soha nem leszek boldog ember.

Még 2 éjszaka

... a tesztig.
Az előző két lombik alkalmával megjött mire vissza kellett menni az intézebe és tesztre került a sor.
Mind a két alkalommal 3 napos embriókat kaptam vissza. Akkor ET+9-10 nap elkezdtem barnázni és ET+11 nap meg is jött. Na most járunk ott, hogy elkezdek barnázni. Ma ez be is következett. :(((( A hasam is egész nap görcsölt, olyan mensi szerű, nyílal hátra a farokcsont felé, ez nálam nagyon tipikus.
Aki használt már Crinone hüvelygélt progeszteron pótlásra az tudja, hogy nem szívódik fel rendesen, így néhány naponta ki szoktam öblíteni a hüvelyemből. Ma reggel láttam pici világosbarna elszíneződést (tudom a papírjába le van írva, hogy ez normális, de eddig is mindíg így kezdődött). Amikor már jobban barnázik az ember, marha gusztustalan tud lenni a Crinone, amikor meg megjön, hát ezt nem is részletezem tovább. Nagyon utálom ezt a gélt.
Azért még nem adtam fel. De nem is bírom tovább, így holnap első vizeletből csinálok egy tesztet.
Bízva bízok a két csíkban.

Még 3 éjszaka

..... a tesztig.
Ma már kicsit görcsölt a hasam, olyan mensi szerűen :(. Tudom, ez akár jó is lehet, de eddig nálam ez soha nem volt jó hír.
Próbálom a normál 3 napos beültetéshez hasonlítani. Szóval, ha 3 naposan kaptam volna vissza Őket, akkor ma lenne ET+8 nap. Na jó nem agyalok.
Most már kezdek félni egy kicsit, attól hogy megint nem sikerült. Tegnap este ráadásul eltört a mécses, el kezdtem zokogni, a férjem alig tudott megnyugtatni. Neki is elmondtam, hogy FÉLEK. De nagyon örültem, hogy szorosan ölelt és azt hajtogatta, hogy majd ketten mindent megoldunk. Boldog vagyok, hogy legalább Ő van nekem.
 

Még 4 éjszaka

... a tesztig.
Ráadásul a jövő héten egyedül  izgulhatok, mert a férjem egész héten nem lesz itthon.
Így csütörötkön tesztelni is egyedül megyek.
A hasam ma is szurkálgatott egy kicsit, de nem vészesen.
Délután viszont a Forma-1-et sem bírtam végignézni olyan fárdat voltam, a díjkiosztóra ébredtem fel.
Jaj de ma már megint elfelejtettem inni. Utálom a vizet ..., pedig eddig nagyon szerettem.

Még 5 éjszaka

... a tesztig.
Ma még annyi sem történt velem mint tegnap. Lassan és unalmasan telnek a napok. Nem akarom magam megerőltetni.
Ma délelőtt lasagne-t csináltam, nagyon jól sikerült. Délután pedig az egyik barátnőmnek segítettem egy kis ppt diasor összeállításában.
Pihi, nyugi, meg az a rengeteg folyadék. Már kezdem utálni a vizet.

Még 6 éjszaka

.....a tesztig.
Ma nem igazán történt semmi velem, vagy még is. Ma reggelre tök lapos lett a hasam :(. Nem is tudtam először, hogy ennek örüljek vagy ne, de míg ezen gondolkoztam néhány óra múlva megint puffadt volt.
A férjem még mindíg nagyon köhög, a háziorvos elküldte röntgenre, így nem ment ma dolgozni. Reggel bement a kórházba, megcsinálták a röntgent, de leletkiadás csak délután van, így haza is jött. Egész nap pihiztünk.
2 után bementünk a leltért, szerencsére negatív, semmilyen kóros elváltozás nincs. A kérdés, hogy akkor egy ló adag antibiotikum, kb. 4 féle köhögés csillapító után miért is köhög még mindíg. Kiváncsi leszek mit mond majd a leletre.
Gondoltuk, ha benn vagyunk a városban akkor elmegyünk bevásárolni is, ne én cipeljem az ásványvizet (mint tudjuk ez most elég fogyóeszköz nálunk :)).
Délután még a keresztgyerekek is meglátogattak, a keresztfiam 2 éves lesz jövő hónapban de nem igazán beszél még. Mindennek csak az első szótagát mondja. Ugyan magyaráz kézzel lábbal, de sokszor nem értem mit akar, ezen Ő nagyon fel tud háborodni.
Már csak vacsi és a mai napnak is vége.

Egy héttel a punkció után avagy egy hét a tesztig

Egy hét telt el a punkció óta....de ma van a transzfer utáni első nap. Nem gondoltam volna, hogy az embriók 6 napig túlélik egy petricsészében........ de igen :))). Nagyon boldog vagyok.
Már jól érzem magam, a hasam csak a pisilésekkor fáj még egy kicsit. A doki szerint tegnap meg is kellett történnie a beágyazódásnak, így vagy ott vannak (optimista énem) vagy már nem is lesznek (pesszimista énem). Egyenlőre nem érzek semmit, de tudom nem is kell.
Tegnap este a férjem igen vicces kedvében volt és amikor haza ért akkor úgy köszönt, hogy "sziasztok", pedig egyedül voltam otthon. Először nem is értettem, de mikor nagyon mosolygott rájöttem, hogy kinek is szól a többesszám :)).
Ma reggel a férjem egy kicsit később indult dolgozni, így volt időm egy kicsit  odabújni hozzá reggel, ő meg kapásból megsimogatta a hasamat és kérdezte jól vagyunk-e. Még együtt is reggeliztünk, hétköznap ilyen nem is tudom mikor volt utóljára.
Tévézgetek, pihenek, iszom a sok folyadékot (hú de nagyon oda kell rá figyelni, mindíg elfeltek inni).  A TV-ről még annyit, hogy semmi nincs ebben a dobozban, de még is Csapdába csalva, Veled is megtörténhet, Gyanú árnyékában, Családi titkok...... reality sorozatok és persze mindegyikben csak arról van szó, hogy: megcsal, elhagy, gyerekkel nem foglakozik, teherbe esek de nem akarja, szülés utáni depresszió, neveletlen tinédzser..... nem is sorolom tovább. Alig lehet valami normális műsort találni. Viszont felfedeztem a Bawatch c. sorozatot, azt nagyon szerettem.
Pedig lenne ám más dolgom is mint a tévézés, két dolgozatot kellene kijavítanom, de nincs kedvem. Majd talán holnap nekilátok.
Nem jó ha egész nap csak fekszem, így délután csinálok egy kis vacsit, mire a férjem hazaér.
Úgy döntöttem innen a bejegyzések címe a tesztig még hátralévő napok száma lesz, így egy kicsit biztatom magom és így fogok visszaszámolni.

Babócák

Tegnap nagyon el voltam keseredve, már-már kezdtem feladni. Ráadásul eddig olyan nyuogott voltam de tegnap és főleg ma reggel szörnyű ideges voltam. A gyomronon, mint a villámcsapás hasított  végig valami. Én még az államvizsgán sem izgultam így. Alig vártam, hogy 7:45 legyen. Telefonáltam.... kicsöngött.....a biológus vette fel.... és már mondta is, hogy 2 db nagyon szép blasztociszta vár rám. Kérdezte mikor tudok odaérni, mondtam 9-negyed 10 körül ott tudok lenni.
Barátnőmet (aki a férjem helyett jött velem) hívtam először, mert neki a gyerekeit el kellett vinnie az oviba. Gondoltam egy kicsit megviccelem, amikor felvette a telefont, azt mondtam neki: "Sajnálom...... (hatásszünet), de nem időzhetnek sokat mert mennünk kell." Persze azt hittem kinyír amikor találkoztunk. A férjemet is hívtam, nagyon örült. 8:15-kor indultunk, 9-re leértünk. A barátnőm el volt ájulva a helytől, a rengetek babafotótól a falon, a kedves és még kedvesebb emberektől. A biológus mikor meglátott mondta, hogy mindjárt megmutatja Őket. Szólítottak én meg húztam a barátnőmet is magammal. Megnéztük a babócákat, kaptam képet és kimentünk leültünk és vártuk, hogy az UH-t megcsinálja Tanár Úr. Barátnőm teljesen elézékenyült, sírt...(Neki van természtes úton két gyereke, és egyébként is érzékeny típus).  Az UH-ra szerencsére nem kellett sokat várni, utána medig be is mehettem átöltözni. Most annyira kedves és közvetlen volt mindenki, bementünk a műtőbe, de Tanár Úr csak nem jött, beszélgettünk. Aranyosak és beszédesek voltak. Tanár Úr nagy nehezen megérkezett, pár perc alatt megcsinálta a beavatkozást. Egy órát pihiztem, megkaptam a zárójelentést és a szokásos utasításokat, ma még kímélő életmód, a beágyazódásnak ma történik meg. Sok folyadék, fehérjedús étrend.... Felöltöztem és a biológus hölgy kifelé figyelmeztett, hogy a gólyát el ne felejtsem meghúzni, nem felejtettem el, nagyott csattant a szárnya :).
Barátnőm hazahozott, ettem, ittam és pihenek.
Jövőhét csütörtökön teszt. Hosszú egy hét lesz.

Örökkévalóság

Kicsit eltüntem, mert a gépen kapott egy szép kis vírust és a rendszergazdánk ma vittem el, hogy kezdjen vele valamit, sikerült.
Viszonylag jól voltam a hétvégén és vagyok most is. A hasam fájdogál még egy kicsit, főleg ha sokat ülök.
Az elmúlt 5 nap maga volt az örökkévalóság. Nem voltam igazán ideges, de elég sokat gondoltam a mi kis babócáinkra, valyon hogy vannak. Tegnap hívtam a biológust, a vasárnapi azaz 3 napos állapotot sorolta, 7 db osztódott, 4 db 8 sejtes, 1 db 6 sejtes, 1 db 5 sejtes és 1 db 4 sejtes. Nem veszik ki őket minden nap megnézni, mert az nem tesz jót nekik.
Ma reggel újra telefonáltam, a biológusnak nem voltak jó hírei. 3 db embrió maradt, de egyik sem érte el a blasztociszta állapotot, így ma a beültetés elmaradt. Még várunk holnapig, ha osztódnak akkor holnap lesz a beültetés, ha nem akkor sajnos nem lesz beültetés. Elég reménytelennek látom a helyzetet. :(

Petesejtek ::))

Beállítottam a telefonom 8:45-re. A férjem 6 körül adott egy puszit és elment dolgozni. Én olyan 7 körül ébredtem, úgy döntöttem tejbegrizet fogok reggelizni. Elkészítettem már meg is ettem de még mindíg nem volt 8:45. De most is valami nagy nyugalom ül rajtam, már kezdek aggódni azon hogy nem aggódom :))). Ahogy az óra 45-re váltott, már hívtam is a kapott telefonszámot. A biológus elmondta, hogy a 11-ből 8 db petesejt termékenyült meg. Kedves volt, mert azt mondta hétfőn is felhívhatom, de kedden reggel mindenképpen telefonáljak.
Kedden a férjem nem tud velem jönni, így egy barátnőmet kértem meg kísérjen el. Szerintem Ő jobban izgul, mint én.
Egész jól is vagyok, viszonylag jól aludtam, csak kétszer voltam pisilni. A hasam is csak egy kicsit fáj. Ma is pihengetek.

3. punkció

Ma meg volt a leszívás. Minden rendben volt, még magamon is meglepődtem mennyire nyugott voltam, de még most is az vagyok.
Fél 8 előtt pár percel értünk oda, mivel csütörtökön nem végeznek normál 3 napos embrióbeültetéses leszívást, ezért csak ketten vártunk ott (máskor 6-9 leszívás is szokott lenni). Én voltam az első, fél 8-kor behívtak bennünket, a férjem kapott küvettát és telefonszámot, amin holnap reggel kell érdeklődi. Adott egy puszit és mondta, hogy majd jön. Velem beszélt az aneszteziológus, mondtam neki, hogy köhögök, hát nem örült. Egyébként is egy olyan hölgyről van szó aki reggel mindíg morcos, csak 11 óra körül kezd el megolvadni, mosolyogni.
Megegyeztünk, hogy nem olyan nagy probléma ez, fujjam ki jól az orramat mielőtt bemegyünk a műtőbe.
Megint ugyan azt az ágyat kaptam mint eddig mindíg. Leöltöztem, közben bejött a másik lány is. Neki már van egy gyereke, aki szintén itt "készült", most kistesóért jöttek. Közben kiderült a kisfia blasztocisztából (5 napos embrió) lett.
Befeküdtünk az ágyba én már a papucsra húzható kék zacskót is odatettem a kis szekrényemre. Az anesztes bejött bekötötte az infúziót és mikor meglátta a kék zacsikat elkezdett mosolyogni, és megjegyezte, hogy milyen ügyes vagyok, hogy már oda is készítettem.
Amikor az infúziót kötötte be hallottam, hogy beköszön valaki és megjegyzi, hogy ja még nincs bekötve. Na kiderült Ő az altatóorvos, egy idősebb hölgy volt, még vele nem talákoztam.
Pár perc múlva visszajött az anesztes elküldött pisilni, kifújtam az orrom, modta, hogy köhögjek egy kicsit. Felhúztam a zacsikat a papucsra és séta a műtőbe. Felfeküdtem az ágyra, rám tették a tappancsokat a EKG-hoz lezsíjazták a lábam, megmérték a vérnyomásom és már mondta is az anesztes a kis aszisztensnőnek hogy szólhat a dokinak. Ekkor már láttam, hogy hozza a fecskendőt az altatóval. Ekkor jelent meg az idősebb hölgy aki megkérdezte a nevem, és hogy  ilyen doktor vagyok, én még annyit tudtam mondani, hogy mérnök doktor és már aludtam is.
Jól ébredtem, az anesztes már mondta is, hogy 11 db petesejt lett. Örültem, de egy kicsit azon gondolkodtam a többi hová lett. Hát az elsőhöz képest azért jobb a helyzet (akkor 3 db volt), a másodiktól egy kicsit elmaradtunk (14 db).
Rajtunk kívül még egy beültetés volt, így nagy volt ma a nyugalom, így hagytak bennünket pihenni, a férjeket is beengették. Nem tudom mi volt a férjemmel, de szerintem az én idegességemet is "átvállalta", egyik alkalommal sem láttam még ilyen feszültnek.
2 óra után amikor már a második zacskó infúzió is lecsepegett, már nagyon kellett pisilni. Megkérdeztem, hogy kimehetek-e, mondták, hogy lassan igen. A hasam kicsit görcsölt és egy kicsit véreztem is. 11 óra körül már nagyon jól voltam, felöltöztem és az anesztes beszólt a dokinak, hogy végeztünk és hívjon be bennünket. Szépen lassan kisétáltunk és tényleg be is hítak. Mondtama férjemnek jöjjön be velem mert a Tanár Úrnál nagyon koncentrálni kell mit mondt és ilyen kómásan nehogy elfelejtsek valamit.
Mától megy a Crinone gél, megkaptam a zárójelentést és mosolyogva közölte, hogy holnap reggel telefonáljak és kedden reggel is. Ha van embrió akkor megmondják mikorra kell menni. Még annyit  mondott, hogy ma még sokat pihenjek és sok folyadék és fehérjedús étrend.
Holnap háromnegyed 8-kor kell telefonálni.

Holnap punkció

Ma megvolt a fontos tárgyalás ami miatt egy kicsit csúsztatni kellett a lombikot, jól sikerült, talán még egy kis pénzt is hoz a munkahelyemnek.  Bár nem voltam ma 100 %-os, mindenki megdícsérte az előterjesztésemet. A hasam már rendesen feszít és szúr, meg elégé meg is van puffadva, a kezem és a bokám is dagad. De már csak holnapig kell kibírni.
És ma már szuri sincs, már egész furcsa, november óta alig volt néhány hét amikor nem szúrtam magam.
Érdekes de elég nyugott vagyok, csak ennek a nagy nyugalomnak nehogy holnap legyen a böjtje. :)
Még mindíg beteg vagyok, köhögök és fujom az orrom, a torkom is fáj, nem tudom mit fog szólni az altatóorvos. Remélem ilyen miatt nem marad el a punkció. Na még is csak kezdek parázni.

UH Tapolcán 2.

Ma is voltam Tapolcán, 18 db petesjtet diktált be Tanár Úr, mind 19 mm környéki. Ma még megy a Suprafact és Ganol-F is, holnap este 8-kor tüszőrpesztő (2 db Ovitrell) és csütörtökön leszívás.
Aztán 5 nap várakozás. :(
Már elégé érzem a hasam, szúr, feszít.  A közérzetem sem valami jó.  A hétvégén elkeztem köhögni is, vettem Lándzsás utifű szirupot remélem használni fog. Bár az altató orvos nem lesz vidám, ha megtudja, hogy beteg vagyok.
Most valahogy egyáltalán nem izgulok a leszívás miatt, annál inkább attól lesznek-e 5 nap után túlélők. Hosszú pünkösdi hétvége lesz.

UH Tapolcán 1.

Ma voltam Tapolcán, minden rendben. Tanár Úr azt mondta "Magának olyan gyorsan nőnek a tüszői, ennyi idő alatt nem érik meg a petesejt." Mosolygott, de nem is tudom, hogy ez pozitív vagy negatív, minden esetre azt mondta, nagyon szép. Lgalább 10 db 15-16 mm-es tüszőt sorolt fel. Az injekciókból megy minden tovább, hétfőn UH, valószínüleg csütörtökön lesz leszívás.

Ma már ettem is :))

A kedd este után úgy döntöttem folytatom a diétát és szerdán és csütötökön is csak főtt kruplit és reszelt almát ettem kekszel. Hétvégén a kereszfiam apukájának lesz a szülinapja és úgy döntöttünk ma, hogy elősütést rendezünk, hogy biztosan jól sikerüljön szombaton. Tárcsában, hagyma, krumpli és csirkemell kicsit fűszeresen salátával. Egy egész marékkal megettem :), persze salátát nem mertem enni, mert az tejfölös volt.
Holnap megyek Tapolcára, remélem minden rendben.

Futááááás.......

Ma azt hittem, hogy már jobban vagyok. Még délben is csak száraz kaját ettem. Délután gondoltam egy kis natur csirével megpróbálkozok rizzsel, de sajnos nem jó vége lett. A kajálás után kb. 1 órával elindult a futóverseny :). Kanapé, fürdő, kanapé, fürdő ...... Huuu, ez ment egészes estig, most már talán jobb, de nem tudom az éjszaka milyen lesz. A 4 éves keresztlányom azt mondta Ő a fenekén pisilt, akkor kiröhögtem, hát ma már nem nevettem. Remélem holnapra jobban leszek, mert délután még egy fontos tárgyalásom is lesz.
A szurikat adom, és szurkál is rendesen a petefészkem, pénteken meglátjuk, akkor megyek UH-ra, addig rendbe kell jönnöm.

"Indul a mandula..."

Vasárnapra kicsit jobban lettem, már nem volt lázam, de a WC-t igen sűrűn látogattam. Az anyáknapi ebédem 1 db sós főttkrumpli volt a vacsorám pedig egy bébireszelőn lereszelt alma 2 db háztartási kekszel.
Tavaszi tisztókúrának nem is rossz. :))
Tegnap este elkezdtem a stimuláló szurikat. Úgy döntöttem egyszer állok neki egy nap így mind a kettőt este adom.
De az ampullás Gonal -f a tollas változathoz képest marha macerás.
A tollasnál csak beállítottam a megfelelő értéket a vége eltekerésével, kihúztam a végét és már lehetett is szúrni.
Az ampullásnál meg egy oldószerrel fel kell oldali két porampullát, szívogatni, nyomogatni egyikből a másikba, ilyen tű, olyan tű ... Nem is tudom igazán mi a kettő között a különbség és most miért ezt kaptam vagy az elsőnél miért nem ezt kaptam.
Ráadásul rengeteg bennem a kétely, hogy a sok szuri, altatás, görcsölés és rosszullétek után  egyáltalán lesz-e olyan manó aki megéri a 5 napot laboratóriumi körülmények között.
Ráadásul a férjem is beteg lett, neki a torka fáj és csúnyán köhög. Elküldtem ma reggel orvoshoz, aki meg beküldte a fül-orrgégészetre.
Nem tudom mit akar a SORS, de néha úgy érzem üzenni akar nekünk, hogy ne erőltessük magunkat, mi meg nem vesszük észre ezeket a jelzéseket.:((

Veszélyben a stimuláció indulása?

Na szép. A helyi óvodában hányás-hasmenés járvány van, ezt a keresztlányom szívélyes üdvözlettel átadta nekem is. Tegnap az egész éjszakát végighánytam, be is lázasodtam. Ma 3 szem háztartási keszket sikerült magamba erőltetni, de nagyon küzdök, hogy lenn maradjanak. Félek, hogy ez befolyásol valamit, még ráadásul hétvége is van, még az intézetet sem tudom felhívni. Holnap kellene elkezdenem a stimuláló injekciókat.   Nem tudom mit csináljak. Ma is egész nap lázas voltam, beveszem a lázcsillapítót akkor nagynehezen lemegy, de 4 óra múlva megint lázas vagyok.

3. lombik - indul a suprafact

Keddtől ment a suprafact, ami 15. ciklusnap volt, szóval elkeseredtem a hosszú ciklusaim miatt megint meddig kell adni a szurikat.
De szerencsére kegyes volt a sors következő héten hétfőn megjött, így kedden már vissza is mentem mert szerda meg máj. 1. volt. Bár utóbb kiderült akkor is dolgoztak.
Máj. 15-én van egy fontos tárgyalásom, így kértem a dokit, hogy úgy indítsuk el a stimulációt, hogy ne akkora essen a leszívás, így csak vasárnap (máj. 5) fogom elkezdeni a stimuláló szurikat, addig megy a suprafact, de már csak 0,25 ml.
Úgy számoltuk (nálam azért már lehet tervezni), hogy 17-ém lesz a leszívás. A stimulációt pedig úgy indította, hogy blasztociszta beültetést akar, szóval 5 napos embriókat szeretne visszaültetni. A doki is mondta és utána is olvastam, hogy elég kicsi az esély, hogy elmennek 5 napig, de ekkor duplájára nő a teherbeesési arány.
Vállajuk a kockázatot, hogy egy sem éri meg az 5 napot, szóval akkor nincs se beültetés, se fagyasztás.
Na de erről ne is beszéljünk, hiszen igen is túlélő harcosokat nevelek ebben a hónapban.

Fagyibabák

A 2. sikertelen lombik után a ciklus 3. napján elkezdtem szedni az estrofem-t, ettől szerencsére nem volt semmi bajom. Egyszer kellett menni UH-ra és a ciklusom közepére egy keddi napra tűzte ki a doki a beültetést.
A három programos lány közül egyiknek nem voltak fagyibabái, a másiknak viszont 18, így ketten meneteltünk tovább.
Kedden reggel 8-kor telefon a PRI-be, és jött a hidegzuhany nem ébredtek fel 3-ból 0.
A másik csajnak 12-ből 2. Ez azért messze van a külföldi szakirodalomban említett 90 %-tól.
Az előző UH alkalmával én rá is kérdeztem, mi van ha nem lesznek életképesek. A doki azt mondta még ebben a ciklusban el lehet indítani a harmadik lombikot, mivel most nem kell 3 hónapot várni, mert ez nem TB támogatott volt.
Ezért kedden el kellett mennem. Ez is tök jó volt. Kivárom a sorom, millióan voltak, bemegyek, UH, majd mér egy szondahosszt. na már ekkor furcsa volt. Felöltöztem és leültem, mondom a dokinak, hogy "tudja, hogy nem lesz beültetés?". Rán néz, "nem". Lenéz a lapokra, "jaj, de tudnom kellett volna."
Na akkor újratervezés. Az esztrofent szedjem péntekig és a Crione is megy péntegik, a suprafactot viszont kezdjem el szúrni ma.
Nem igazán értettem, de Ő tudja mit csinál.

2. lombik megpróbáltatásai

A ciklus 21. napján kaptam meg a leállító szurikat, ami nem suprafact hanem Gonapeptyl volt. Ez annyival kényelmesebb, hogy egy előre töltött fecskendő szóval csak légteleníteni kell és már lehet is szúrni.
Az injekciókat egy kék vállra akasztható nagy hűtőtáskában kaptam meg, amit vinni kellett mindig magammal, hogy ha ellenőrzik ott legyenek a készítmények is. A többi páciens az intézetben csak "kék táskásoknak" hívott bennünket.
10 db injekciót kaptam és mondták, ha nem jönne meg menjek vissza megvizsgálnak és adnak még ki. Hát persze, hogy nem jött meg. Visszamentem, minden rendben, kaptam még 10 db-ot. Nagy nehezen megjött de egy szerdai napon, stimulációt pedig csak szerdánként indítottak, így várhattam a következő hét szerdáig, persze közben vissza kellett mennem Gonapeptylért mert megint elfogyott.
Az első lombiknál is éreztem, hogy nem vagyok túl jól, de némi fejfájás, hányinger és szurkálás még belefért, meg az év végén nem igazán volt időm sem rosszul lenni.
Na de a Gonapeptyl, főleg ilyen hosszan, éjszakánként arra keltem, hogy olyan gyenge a pulzusom, hogy mindjárt elájulok, a  görcsös fejfájás minden napi vendég lett és szó szerint szarul éreztem magam.
Következő hét szerdán indult a stimuláció. Én az új FSH készítményt kaptam és az első lombikomhoz képest kisebb dózisban. Az aszisztens nő megmutatta, hogyan kell elkészíteni és beadni. Volt UH, vérvétel is. Na innen szaporodtak meg a látogatások a PRI-ben. Menni kellett másnap csütörtökön és szombaton. Ekkor már igen szarul voltam, már otthon is mértem a vérnyomásom és mondtam is a dokinak, hogy rosszul vagyok. Megmérték a vérnyomásom, jó magas volt kaptam is rögtön vérnyomás csökkentőt, fel is írták így onnan szednem kellett azt is. A következő héten mentem hétfő, szerda, péntek, szombat. A készítményre jól reagáltam, szépen fejlődtek a tüszők, a rossz vénáimmal viszont a vérvételeket egyre rosszabbul viseltem.
Nekem szerencsére a következő hét hétfőn, a stimuláció 13. napján már volt leszívás. Szóval szombaton adtam be a tüszőrepesztőt.
Hétfőn nagyon örültem, mert most én voltam az első, már fél nyolckor benn voltam, átöltöztem és minden ment a maga útján mint az első leszíváskor. Jól ébredtem, de azért éreztem, hogy görcsölök. Álmos voltam, de hamar felébredtem, amikor az aneszteziológus közölte 13 petesejtem lett :). Hurrá, majd kiugrottam az ágyból, az első leszíváshoz képest 4 szeres teljesítmény :)). Megkaptam a Crione gélt és hazamehetünk. Most sem voltam jobban mint az elsőnél, hasgörcs, gyomorgörcs, ha ettem azért fájt, ha nem ettem akkor meg azért, de nyomtam a sok folyadékot és a fehérjét. A programban ki volt kötve, hogy 1 vagy 2 db 3 napos embrió kérhető vissza és a petesejtek megtermékenyítése ICSI (intracitoplazmatikus spermium injekció) -val történt. Van egy új módszer az osztódó embriók figyelésére. Beteszik egy készülékbe azokat és 30 másodpercenként fényképet készítenek róla, mald azt egy vidóába összefűzik. Fizetni kellett érte, de kértük, hiszen ezzel legalább a rosszul osztódó embriók kizárhatóak.
Másnap 10-kor telefonálni kellett. Az arányok egész jók. 13-ból 12 megtermékenyíthető volt, 9 megtermékenyült. Csütörtökön beültetés 9-kor. Csütörtökön megérkeztünk, megnézhettük az embriókat, 6 db volt ami osztódott. Egy db egy kicsit szerencsétlen volt, arra azt mondta a biológus nem érdemes fagyasztani. Szóval 2-t visszakaptam, 3 ment a "fagyasztóba". ET+12 nap teszt.
Két hét pihi, kímélő életmód, még egy kiló kenyeret sem emeltem meg egyben. Igaz a húsvét pont belesett, de a férjem nagyon sokat segített, így tényleg tudtam pihenni.
ET+10 nap mint az elsőnél elkezdtem barnázni. Hú de gusztustalan a Crione gél ebben az esetben. 
ET+11 nap meg is jött akár csak az első próbálkozásnál. ET+12 napon teljesen lehagolva mentem tesztre. Vettek vért is. Két lány volt még akivel teljesen egyszerre csináltuk a programot, hihetettlen de mind a kettőnek megjött, így hárman szomorúan üldögéltünk a váróban. A teszt természetesen NEGATÍV.
A "sajnálom" szót már annyira utálom, csak ennyit tudott mondani mindenki, a vérvételből pedig kiderült el sem indult semmi. Mivel a petefészkek szépen visszahúzódtak így a következő hónapban már lehetett is menni a fagyibabákért. Ekkor bennük volt minden reményem, ennyire elkeseredve még talán soha nem voltam.

2. lombik "ajándékba"

Az első sikertelen lombik után (2012 december) türelmesen vártam a három hónapot. El voltam keseredve, de tudtam, hogy sokaknak csak 2. vagy 3. sikerült. Januárban azonban érkezett egy telefon a PRI-ből. Egy asszisztensnő kedvesen közölte, hogy indul egy gyógyszerkutatási program az intézetükben és úgy tűnik én megfelelek a követelményeknek. Nagy vonalakban vázolta a dolgot és azt kérte ha érdekel menjek el. Első pillanatban azt mondtam, hogy nem, hiszen egy kutatási stádiumban lévő készítményről van szó és nem akartam kísérleti nyúl lenni.
De néhány nap alatt utána jártam a dolgoknak és a férjemmel mis megbeszéltem, hiszen nagyon kecsegtető volt az ajánlat. Az összes szükséges készítményt adják, semmit nem kell megvenni (leállító, stimuláló, tüszőrepesztőt,  még a progeszteron pótlót is) és az útiköltségem is állják. A legjobb az egészben, pedig hogy nem számít bele a TB támogatott lombikok közé. Volt némi hátulütője is de erről később. 
Úgy döntöttünk belevágunk.

A részletes tájékoztatón elmondták, hogy ez egy új, kutatási fázisban lévő FSH készítmény dóziskísérlete. Ez azt jelenti, hogy van 5 csoport, akik különböző dózisokban kapják az új készítményt és van egy plusz csoport (a kontrol csoport) akik Gonal-f injekciót kapnak. A csoportokba a besorolás véletlenszerűen történik (talán ez az egyetlen buktatója, mert lehet hogy a legkisebb dózisra nem reagál az ember jól, de erre is van ellen példa, mert az egyik lány aki velem volt a legkisebb dózist kapta és 30 petesejtet szívtak le tőle). A stimuláció során pedig 2 naponta kell menni UH-ra és vérvételre. A stimuláció alatt vezetni kell egy naplót is, ami egy nyomtatott formanyomtatvány (mikor, milyen szurit adtam magadnak és milyen a bőrreakció a szurira).

Végig nézték a kritériumokat: Az első és legfontosabb a megfelelő hormoneredmények, amelyek fél évnél nem lehettek régebbiek, pontos határokat nem tudom. Nem vehetett részt a programban, akinek nőgyógyászati műtétje volt egy éven belül, dohányzik, nem megfelelő BMI index, 35 napnál hosszabb ciklus, PCO, endometriózis, családban kritikus rákos megbetegedés, vetélés, 2- nél több lombikja volt, trombózisra hajlam, fél éven belül egyéb klinikai kísérletben részvétel……még volt de nem jut eszembe több, szóval elég szigorú feltételeket szabtak.

A sok kérdés után jött az UH, EKG, vérvétel, vizelet tesz (HCG, drogteszt).

Sok-sok papírt kellett kitölteni és aláírni.

Egyébként a kísérlet az orvos számára vakosított, tehát Ő nem tudta, melyik készítményt és milyen dózisban kapják a betegek. Két asszisztensnő koordinálta a programot, Ők tudták csak melyik csoportba tartoztam, Ők adták ki a készítményeket is. Még a telefonszámukat is megadták, bármikor lehetett Őket hívni, mindig segítőkészek voltak.

A vizsgálatok eredményeként eldőlt, hogy ideális alany vagyok indulhat a program.

.

1. lombik

A harmadik inszem már nem viselt meg annyira, tudtam, hogy jön a lombik. Ekkor már október volt, szóval úgy gondoltam idén már úgy sem lesz semmi. Hát nem így lett. A következő menstruáció 21, napján visszamentem és közözlték, ebben a ciklusban indulnak a szurik. Egy kicsit letaglóztam, hogy még 2012 év végén meglesz az első lombik. Elkezdtem magam ráhagolni a dolgokra, főleg a szurikra. Igen csak remegett a kezem az első szuri beadásakor. Az első pár nap azt éreztem, hogy egy hülye drogos vagyok, de ez az érzés néhány nap alatt elmúlt. Szúrtam a suprafactot és vártam, hogy megjöjjön. Nagynehezen megjött, 3 nap UH és megkaptam a Gonal-F-et. Tollas változatban kaptam ez igen paktikus. UH-on egyre több tüsző volt, de nem igazán akartak hízni. 10 nap stimuláció után kitűzték a leszívás időpontját. A tüszőrepesztőt 21:15-kor adtam be szerdán.
A leszívás reggelén, pénteken, nagyon izgultam, már 7-re odamentünk, ekkor még nem tudtam, hogy az injekció beadásának időpontja szerint történnek a leszívások. 7-en voltunk és én csak a 6. voltam. Azt hittem, hogy soha nem kerülök sorra. Éhes voltam, de még injább szomjas, mivel előző este 6 óta nem lehetett inni. 11 óra elmúlt mire sorra kerültem. Még szabad ágy sem volt amikor behívtak. Bekötötték az infúziót és leültettek egy székre. Majd jött az aneszteziológus, elküldött pisilni és a saját lábamon mentem be a műtőbe. Felfeküdtem az ágyra és kb. 1 perc múlva már aludtam.
A szobában ébredtem és az aneszteziológus jött és közölte 3 db petesejt lett. Először fel sem fogtam, pedig olyan sok volt. Még kb. 1 órát pihentem még a többi lánnyal, majd felöltözhettem és még be kellett menni a dokihoz. Crione gélt kaptam progeszteron pótlásnak. Hazafelé aludtam és még otthon is. Véreztem és a hasam is görcsölt.
Még napogik elég szarul voltam, hol a hasam fájt, hol a gyomrom, hol mindkettő. Másnap telefonáltunk, hogy megtermékenyültek-e a petesejtek. 3-ból kettő megtermékenyült, de csak egy osztódott. Legközelebb hétfőn reggel kellett telefonálni, hogy mehetünk-e. Az az egy darab megmaradt,  ugyan csak 6 sejtes volt, de hétfőn visszakaptam.
A műtőben történt ez a beavatkozás is, kb 5 perc az egész. Utána 1 órát még pihiztünk. Irány haza, 2 hét szabadság. Embriótranszfer után 10 nappal elkeztem barnázni. 11 nap mentem tesztelni, karácsony előtt 2 nappal. NEGATÍV. Fagyibabánk nem volt, szóval legözelebb 3 hónap múlva lehet próbálkozni. Elég szar karácsonyunk volt.

3. inszem

Ekkor már tudtam, hogy 3 iszem után lehet csak lombikra menni így ezt már csak úgy csináltuk végig, hogy kell ahhoz, hogy elkezdhessük a lombikot. Főleg akkor amikor még a tüsző is azon az oldalon volt, amelyik petevezető nem volt átjárható. Persze az eredmény, NEGATÍV.

2. inszem

A második inszem ugyan úgy zajlott mint az első, sajnos a vége is az lett. NEGATÍV.

1. inszem

A HSG eredménnyel visszamentünk Tapolcára, ahol a doki az inszem mellett döntött. Újra Closty, hú de utálom, elég sok mellékhatását éreztem, hőhullámok, fejfájás ..... Jártam peteérés figyelésre szerencsére azon az oldalon volt a tüsző, amelyik biztosan átjárható volt. Egy db szép nagy tüsző lett, tüszőrepesztőnek Gonapeptylt kapatam. Két nappal később inszem. Reggel 8-ra mentünk, a férjem leadta az anyagot, majd közölték, hogy 11 körül lesz a beavatkozás addig elmehetünk. Sétáltunk, reggeliztünk, visszamentünk 11-re de dél is elmúlt mire bekerültem. A doki megállapította, hogy a tüsző megrepedt és minden rendben.  Megkérdezték még egyszer a nevem és már hozták is a férjem előkészített spermáját. A katéter amit felhelyezett, csak kicsit volt kellemetlen. Innen a beavatkozás kb 2 perc volt. Még egy percet feküdtem és már fel is öltözhettem. Progeszteron pótlásnak Utrogestant kaptam. 12 nap múlva teszt. NEGATÍV.

HSG magándokinál de mégis a megyei kórházban

A magán nődokim a megyei kórházban dolgozik, amikor a peteérés figyelés volt akkor is többször voltam benn a kórházban is mikor ügyelt. Megbeszéltzem vele, hogy szeretném minél hamarabb megcsináltatni, hogy még nyáron meglegyen az inszem. A következő ciklusomban ütemezte is (ha TB támogatottan akartam volna 4-5 hónapot várhattam volna). Eljött a nap, reggel 6:30-ra mentem a kórházba. A papírokat már előzőleg kitöltöttem és előző este már fel kellett helyezni egy betadin kúpot és éjfél után már nem ehettem, ihattam. A nőverek adtak egy ágyat, nyugis hátsó 2 ágyas szobában, ahol egy túlstimulált lány feküdt (ekkor tudtam meg igazán mit is jelent ez). Átvettem a hálóingem és csináltak hüvelyöblítést. 9 körül jött a doki és egy tolószék, egy nővérke kíséretében lesétáltunk a röngenre. Felfeküdtem az asztalra, majd a doki elővett egy ampullát a mellzsebéből és elmosolyodott. A bódító injekció volt az (utóbb kiderült, egyébként ébren végzika avizsgálatot). Megkaptam az injekciót és éreztem egy kis meleget és szédülést és már el is kezdődött az egész. A katéter felhelyezését még éreztem egy kicsit és halottam, ahogy a doki kérdezi az aszisztens nőt, hogy átment-e. Ekkor már éreztem, hogy nagyon feszít és még fel is jajdultam. Ekkor a doki elkezdett ébrezgetnis és mondta, hogy az egyiken nem ment át a folyadék.
Beültettek a tolószékbe és visszatoltak a szobába. Borzasztóan hányingerem volt. Valamennyit aludhattam, majd arra ébredtem, hogy a doki bead egy injekciót. A hasam csak egy kicsit fájt és nem is véreztem. Aznap benn kellett maradnom, de legalább jó társaságom volt. A csaj akivel egy szobában voltam nagyon kedves volt. Neki már van egy gyereke, a kistesót próbálták lombikkal összehozni és egy kicsit túlstimulálták.
Ebédet már kaptam, azt mondták mennyek ki megenni. Hát én elindultam, el is értem az asztalig leültem, de egy falat után éreztem, hogy az egész testem bizsereg és hol nmelegem volt hol fáztam és éreztem, hogy el fogog ájulni. A szomszéd asztalnál ültek kismamák nekik szóltam, hogy rosszul vagyok. A következő amire emlékszem, hogy egy nővér nyomja a fejemet és mondja hogy nyomjam vissza és folyamatosan kérdezget, de még percegik nem tudtam válaszolni. Bevittek a szobába és a jéghideg vizemmel locsolta. Jaj igen a nyár legmelegebb hete volt. Kinn 35 fok, a kórteremben 40 fok. Másnap vizit, reggeli, majd 10 óra körül kaptam meg a leletem, amin végülis nincs rajta, hogy nem átjárható, hanem az van rajta, hogy egyoldalon volt átjárható. A doki még annyit mondott a folyadék arra megy amerre a legkönnyebb.  Végül is mindegy is, az a lényeg, hogy a papír a kezemben volt és mehettem vissza a Tapolcára.

Meddőségi központ - Tapolca

Hozzánk a meddősgi központok közül Tapolcán a Pannon Reprodukciós Intézet (továbbra PRI) van a legközelebb. 2012 áprilisban hívtam a PRI központi számát, amely már az első telefonhívás alkalmavál szimpatikus volt. A recepciós kedves volt, segítőkész és még a hangja és hanlejtése is megnyugtató. Kaptunk 21. napra időpontot. Izgatottan vártuk, de nem nem csalódtam. Amikor a recepción bejelentkeztünk ugyan az a kedves hang fogadott bennünket, mint a telefonban. Néhány adat felvétele, papírtöltögetések, aláírások. Egy aszisztensnő előzetesen felvette a kórelőzményeket. Nálam volt vérvétel, kenetvétel, UH, férjemnél spermavizsgálat.  Alig vártam, hogy megjöjjön hiszen a következő vizsgálat a 3. cikluisnapon volt. Ekkor is volt vérvétel és a férjemnek spermavizsgálat (ekkor itthonró kellett vinni az anyagot :). Jaj ez megérne egy külön sztorit, sperma a küvettába, küvetta a melltartóba, gyors kocsikázás, küvetta az inkubátorba :).
 Néhány héttel később volt adat egyeztetés, amikor a férjemnek még volt egy andrológiai vizsgálat is. Hormonok rendben, spermiumok rendben. Nincs semilyen betegség, nem volt műtét, szóval nincs semmi oka a teherbeesésnek. Na most már tudom, hogy ez talán a legrosszabb helyzet. Ekkor a doki az inszemináció mellett döntött, de ehhez szükség volt még egy petevezeték átjárhatósági vizsgálatra.

Kezdetek

2010 novemberében fontos esemény volt az életemben, ekkor ünnepelve döntöttük el a férjemmel, hogy 9 év után ( ebből másfél év házasság után) gyereket szeretnénk.
Ekkor elmentem a kardiológusomhoz aki leállította a gyógyszert amit szedtem és véleménye szerint 2-3 hónapot várnunk kellett a babaprojectel.  Kivártuk és teljes gőzzel nekiláttunk. Teltek multak a hetek a hónapok. Az első néhány hónapban azzal biztattam magam, hogy még semmi nincs veszve, jött a hőmérőzés, LH tesztek, a gyergyaállás, a "na most szivem".  A mentruációm 30-35 napos volt általában, de olykor 40 napig is elhúzódott, így a napokat késő mestruációmmal igen csak gazdagítottam a terhességi tesztek gyártóit.
Amikor majdnem egy év telt el így úgy döntöttem irány a magán nőgyógyászom. Általános vizsgálatok nálam és a férjemnél, minden rendben. Van peteérés, a spermiumok jó minőségűek, próbáljuk meg a terminált együttlétet. Ekkor ismerkedtem a Closty-val és a Coragon tüszőrpesztővel. Peteérés figyelés (volt, hogy még vasárnap a húslevese előtt is megvizsgált a doki), mindkét petefészkem szépen működött, egy szép nagy tüsző mindíg lett. Ekkor tüszőrepesztő és a doki mondata: "akkor ma, holnap, holnapután éljenek házaséletet". 5 hónap telt el, de minden hónapot kudarcként éltem meg. 2012 áprilisban a doki széttárta a kezét és közölte Ő ennyit tudott tenni így tovább irányított egy meddőségi központba.

Első bejegyzés, de harmadik lombik

Az elmúlt napokban sokat olvasgattam a neten és rengeteg blogot találtam. Rájöttem ez lehet számomra is a megoldás. A családom nem tudja, hogy milyen küzdelmeken megyünk keresztül, csak néhány közeli barátnőt avattam be. Nekik azonban természetes úton vannak már gyerekeik, így nem igazán értik mi is történik velem, de ettől függetlenül támogatnak és bármikor számíthatok rájuk.
Jelenleg úgy állunk, hogy vasárnap kezdem a harmadik stimulációt. De elmesélem az én történetem.