Hogy is volt és van

"Papírra vetem", hogy most mi volt más az előzőekhez képest és mit is érzetem, hátha segít valakinek. Hogy is volt és van most.

Stimu előtt, közben és beültetés után:
- A párom szedte a PROFERTL nevű vitamint (Krizsa doktor javaslatára), igaz januári lombik előtt is szedte 3 hónapot, de most tulajdonképpen szinte fél éve szedte. Januárban sem volt rossz eredménye, de most úgy fogalmazott a doki, hogy donor minőségű.
Nem olcsó, de egyre több pozitív hatását hallom, olyan férfiaknál is mint a férjem, akiknél alapvetően nincs gond.

- Januárhoz képest néhány kilóval még könnyebb lettem a költözésnek köszönhetően (pakolás, takarítás....). A lakáseladás, házvásárlás, költözés pedig hozzájárult ahhoz is hogy nem nagyon volt időm agyalgatni, a stimuláció a költözés után egy héttel kezdődött és a beültetésre lett igazából minden rendben. A leszívás napján pl. még a festő festett nálunk :)

- Most már közel egy éve glutén- és laktózmentesen étkezem. Ezalatt tényleg azt kell érteni, hogy glutén- és laktóztartalmút nem ettem. Ha valamit csinálok, azt elég kitartóan tudom csinálni. Magamnak főztem, illetve magunknak, mert nem főztem külön a férjemnek, szóval amit itthon evett, az mentes volt. Szinte mindent megtudok csinálni már így. Szerencsére a család és a barátok is nagyon együtt érzőek így mindig segítették, hogy be tudjam tartani a diétát. Ünnepeken, összejöveteleken vagy csak egy egyszerű hétköznapon is mindig gondoltak rám. Mivel alapvetően a hús, burgonya, rizs, zöldség, gyümölcs mehet, így mindig volt mit ennem vendégségben is. Sőt anyukám ha hozzájuk mentünk mindig valami újdonsággal fogadott. Étteremben is megtudtam oldani, néha sokat kellett a pincérrel és volt, hogy a szakáccsal egyeztetnem, de megoldották.
Szóval legjobb tudomásom szerint, közel egy éve nem ettem semmilyen glutén és laktóztartalmú ételt. Nem mondom, hogy nem csöpögött a nyálam pl. egy mekis hamburgerért, egy igazi házi krémesért, de hihetetlen, még néha magam sem hiszem el, hogy ennyire kitartó voltam, vagyok ebben a témában. Ilyenkor jött a saját megoldás: zsemlesütés, hamburgerhús készítés, sütisütés.....
Vidékiként nehéz a dolgokat beszerezni, de egyre több hipermarketnek is elég széles kínálata van ezekből a termékekből, így a közeli nagyvárosokban szinte mindent megkaptam. Ha jól belegondolok, amilyen ételeket eddig ettem, most is szem, csak mentesen elkészítve. A szülinapomra még tortát is sütöttem. A vendégek el sem akarták hinni, hogy abból én is ehetek, olyan finom volt.

Ide is ide kell írnom, hogy sajnos ez sem olcsó. Az eddigi konyhapénz megduplázódott.

- Semmilyen vitamint nem szedtem. A stimuláció kezdetétől kezdtem el a folsavat a doki javaslatára.

- Hiperstimuláció: hát ez elég szörnyű volt, pedig én még nem is kerültem kórházba, sőt a hasüregben felhalmozódott folyadékot sem kellett lecsapolni. 5-6 liter folyadékot ittam meg minden nap és persze ez ki is jött, még több is ...., ami kb. 20 percenkét jelentett pisilést :). A nem túl jó közérzetnek, felpuffadt hasnak és hányingernek köszönhetően elég sokat feküdtem.

Pozitív teszt után:
- az első tünetem a füldugulás volt. ET+11 napon mentem vissza dolgozni és magyaráztam a kollégának és egyszer csak bedugult a fülem majd ki és újra be.... akkor még eszembe sem jutott hogy ez terhestünet lehet, hát már az volt. Utána is gyakran előfordult és sajnos még minid tart.

- 4. hét még a hiperstimuláció hevében telt, 5 héttől már jelentősen jobb volt. Na meg persze a fáradékonyság, minden délután aludtam.

-5. héten különféle ételek megkívánása volt jellemző, voltak visszatérőek, mint pl. a sült krumpli amiből akármikor akármennyit megbírtam volna enni. Esténként kisebb émelygéseket érzetem és a fáradság, aluszékonyság is maradt még.

-6. héttől elkezdett szinte napról napra erősödni a hányingerem, amely egész nap tartott. Egyre rosszabb volt. Nem kívántam semmit, de mégis folyton ettem volna. Úgy érzetem egy liter tömény sósav van a hasamban és bármit is eszek azonnal feloldódik és mintha nem ettem volna. És a borzasztó rossz szájíz, mintha hánytam volna, pedig nem.

-7. héttől próbáltam sokszor keveset enni, de a hányinger mellett nem volt egyszerű, ágynak dőltem. Úgy éreztem a szervezetem azzal védekezik, hogy alszik, így szinte az egész napokat átaludtam.

-8. héttől sem volt másképp, szédültem, folyamatosan olyan szintű hányingerem volt, hogy órákon át hajoltam a lavor felett, de soha nem sikerült eljutni a hányásig, pedig már annyira szerettem volna megkönnyebbülni. A színem egyre szarabb lett, már kezdett a zöldes árnyalat felé közeledni.

-9. hét sem hozott jobbat, sőt. Pestre is ekkora volt időpontunk és a közel 2 órás autóutat oda és 2 órás utat vissza senkinek nem kívánom. Zacskóval az ölemben utaztam :(. De amit láttunk és halottunk az kárpótolt mindenért :). Krizsától elbúcsúztunk.
És két nappal később jött a fekete leves....innen már mindenki ismeri a történetet.


Missed ab. után:
- a kórházban még véreztem, de utána már csak barnás pecsételés volt és van, elég a tisztasági betét.

-hasam csak az első éjszaka fájt, akkor vettem be egy fájdalomcsillapítót, de azóta nem volt szükség gyógyszerre. Érzem a petefészkeimet és olykor egy kis görcsös méhösszehúzódást, de ez sem gyakran. Egyre laposabb a hasam is. Ha viszont sokat vagyok fenn és egy kicsit erőltetem (pl. főztem egy kicsit vagy boltba mentem) újra felpuffad a hasam, főleg estére.

-a testi dolgokon túl pedig ott a lélek: hát igen.....a kórházban töltött napot szinte végig sírtam, annyira hirtelen jött (de jobb is volt így, mintha napokig, hetekig hitegetnek vagy éppen tudom, hogy nem él az embrió és hosszú napokat kell várni a műszeres befejezésig, vagy ha nekem kell 12. héten egy beteg gyerek sorsáról dönteni..... ).

-Gyorsan történt az egész, így azt hiszem igazán fel sem fogtam. Még mindig odanyúlok a hasamhoz, majd hirtelen elkapom a kezem, hiszen nincs is ott már semmi. Éjszaka félálomban fordulok az ágyban óvatosan...., majd jobban felébredek és rájövök, hogy már nem is kell úgy vigyázni..... és számtalan ilyen van még.....

-Tervezgettem és most minden tervet felül kell írni.

-DE a fagyibabákat mindenképpen szeretném visszakapni, amint csak lehet.
4 db van így bízok benne hogy lesz olyan ami felébred. Mindig is szerettem volna egy spontán ciklusban, szurik, stimuláció, műtét....stb. nélkül egy beültit, de eddig nem volt rá lehetőség. Egyetlen egyszer voltak fagyasztott embriók de azok nem ébredtek fel.
Ez az utolsó lehetőség.....úgy érzem a testem nem bír ki többet.

-Jövő héten felhívom a Kaálit mi a protokoll. Ki kell-e várni a 3 vagy akár több hónapot. Hát ha igen akkor ebből idén már megint nem lesz semmi. Egy újabb karácsony kettesben......



Örökbefogadás:
-Minden rendben ezen a téren, az állami listán 52.-ek vagyunk, néhány napja jött a levél. 1 év 8 hónapja 104-ről indultunk. A Területi Gyermekvédelmi Szolgálatos hölgy is kb 2-3 évet mondott még. Ez nem megy egyszerűen....

- A költözés miatt újra volt környezettanulmány és az új határozat is megszületett a gyámhivatal részéről immár az új lakcímre.

-a Bölcső Alapítvány felé kellene ezt jeleznünk, de erre még nem volt időnk...erőnk....
Az alapítványnál pedig nincs sorszám, itt "illesztés" van, ahogy az elnök asszony fogalmazott. Az adott gyereket a megfelelő családba a tulajdonságok alapján. Tehát itt bármikor csöröghet a telefon.....
Ide 1 év 4 hónapja jelentkeztünk.....


Kicsit hosszú lett, kusza lett, de benne van minden....