2 hetes kontrollra kellett visszamennem missed ab. után. Vérzés csak minimális volt a műtét után barnás pecsételés még így két héttel később is megvan.
Egy órája ültem a váróban különböző hovatartozású emberek között és egyszer csak a "terhes gondozás" feliratú ajtón kijött egy páciens és a nevemet mondta és már ment is tovább. Odaléptem az ajtóhoz elolvastam még egyszer a feliratot és utánakérdeztem, hogy biztos hogy az én nevemet mondta, és igen, néztem furán, de bementem. Az a fiatal doktornő volt aki a vetélés éjszakáján ügyeletes volt, és mindenre emlékezett, így legalább nem kellett még egyszer előadni az ügyeimet. Csinált egy hasi uh-t és megállapította, hogy nincs a méhüregben visszamaradt szövetdarab. A petefészkek még mindig kutyául néznek ki, óriásiak és tele vannak cisztával. Hogy ezek mikor fognak normalizálódni? Lehet hogy már soha?
Ha ezek után esetleg belázasodnék vagy véreznék még akkor menjek vissza. Természetesen minden jót kívánt és még a további lehetőségeinkről és a pesti intézetről is érdeklődött. Jól esett......
Következő kontroll a következő menstruáció után esedékes.
Az eddigi magándokim nyugdíjba ment így nem praktizál a kórházban. Eddig szuper volt, bementem a kórházba és hívtam, hogy itt vagyok és már mondta is hol találkozzunk. 10 percnél többet soha nem vártam rá, mindig mindent elrendezett. Na jó nem kevés pénzt hagytam nála az elmúlt 10 éveben. De meg voltam vele elégedve. Tapasztalt, intelligens, aki a meddőségi témában is maximálisan otthon volt. Bár róla is vannak jó és rossz vélemények.
Ez az egész eset ösztönzött most arra hogy orvost váltsak. Azaz pontosabban az a helyzet, hogy a kórházban olyan egyedül voltam mint a kisujjam. Rájöttem, hogy hátszél nélkül nagyon nehéz. Sokkal gördülékenyebben mennek az ügyek, ha az ember magánorvosa ott van a kórházban.
Sajnálom a dokim, aki egyébként magánban praktizál tovább, de döntöttem, keresek mást.
Volt időm nézelődni az elmúlt alkalmakkor a kórházban, annyi doki van ezen az osztályon, hogy azon az egy nap amikor benn voltam csak 9-cel találkoztam közvetlenül (éjszakai ügyeletes, 1. reggeli UH, reggeli kontroll UH, aki kimondta az áment és a mészájtágítót felhelyezte, aki az osztályos volt amikor felvettek az osztályra, ketten műtöttek és aki a váltás volt az osztályon és haza engedett, ja és a zárójelentésemen még egy újabb név volt) és a táblákon, a hirdetett magánrendeléseken még legalább ennyi nevet találtam. Szóval van miből választani. De hogy mi alapján az egyenlőre még nem tudom.
Persze fontos lenne hogy majd nála szülhessek, de ez egyenlőre még az álom kategória, így nem feltétlenül ez az elsődleges most. A főorvos asszony szimpatikus és ráadásul genetikus is. A publikációt megnézve foglakozott az ICSI utáni genetikai ügyekkel, szóval nem idegen neki ez a téma. Van néhány férfi doki is aki mellett voksolnék. Egy kicsit utána járok és a következő kontroll vizsgálatra már az új dokihoz jelentkezek be.
Krizsával is sikerült beszélnem, visszahívott. 3 ciklus...., ennyit kell várni a fagyasztott beültetésig. Ennyi év után tudom, hogy ez nem sok már, de most igen is soknak érzem......
Ha nem jön meg csak úgy mint a múltkori lombik után, akkor ebben az évben már nem lesz belőle semmi.
Várunk......
2015. augusztus 31., hétfő
2015. augusztus 20., csütörtök
Hogy is volt és van
"Papírra vetem", hogy most mi volt más az előzőekhez képest és mit is érzetem, hátha segít valakinek. Hogy is volt és van most.
Stimu előtt, közben és beültetés után:
- A párom szedte a PROFERTL nevű vitamint (Krizsa doktor javaslatára), igaz januári lombik előtt is szedte 3 hónapot, de most tulajdonképpen szinte fél éve szedte. Januárban sem volt rossz eredménye, de most úgy fogalmazott a doki, hogy donor minőségű.
Nem olcsó, de egyre több pozitív hatását hallom, olyan férfiaknál is mint a férjem, akiknél alapvetően nincs gond.
- Januárhoz képest néhány kilóval még könnyebb lettem a költözésnek köszönhetően (pakolás, takarítás....). A lakáseladás, házvásárlás, költözés pedig hozzájárult ahhoz is hogy nem nagyon volt időm agyalgatni, a stimuláció a költözés után egy héttel kezdődött és a beültetésre lett igazából minden rendben. A leszívás napján pl. még a festő festett nálunk :)
- Most már közel egy éve glutén- és laktózmentesen étkezem. Ezalatt tényleg azt kell érteni, hogy glutén- és laktóztartalmút nem ettem. Ha valamit csinálok, azt elég kitartóan tudom csinálni. Magamnak főztem, illetve magunknak, mert nem főztem külön a férjemnek, szóval amit itthon evett, az mentes volt. Szinte mindent megtudok csinálni már így. Szerencsére a család és a barátok is nagyon együtt érzőek így mindig segítették, hogy be tudjam tartani a diétát. Ünnepeken, összejöveteleken vagy csak egy egyszerű hétköznapon is mindig gondoltak rám. Mivel alapvetően a hús, burgonya, rizs, zöldség, gyümölcs mehet, így mindig volt mit ennem vendégségben is. Sőt anyukám ha hozzájuk mentünk mindig valami újdonsággal fogadott. Étteremben is megtudtam oldani, néha sokat kellett a pincérrel és volt, hogy a szakáccsal egyeztetnem, de megoldották.
Szóval legjobb tudomásom szerint, közel egy éve nem ettem semmilyen glutén és laktóztartalmú ételt. Nem mondom, hogy nem csöpögött a nyálam pl. egy mekis hamburgerért, egy igazi házi krémesért, de hihetetlen, még néha magam sem hiszem el, hogy ennyire kitartó voltam, vagyok ebben a témában. Ilyenkor jött a saját megoldás: zsemlesütés, hamburgerhús készítés, sütisütés.....
Vidékiként nehéz a dolgokat beszerezni, de egyre több hipermarketnek is elég széles kínálata van ezekből a termékekből, így a közeli nagyvárosokban szinte mindent megkaptam. Ha jól belegondolok, amilyen ételeket eddig ettem, most is szem, csak mentesen elkészítve. A szülinapomra még tortát is sütöttem. A vendégek el sem akarták hinni, hogy abból én is ehetek, olyan finom volt.
Ide is ide kell írnom, hogy sajnos ez sem olcsó. Az eddigi konyhapénz megduplázódott.
- Semmilyen vitamint nem szedtem. A stimuláció kezdetétől kezdtem el a folsavat a doki javaslatára.
- Hiperstimuláció: hát ez elég szörnyű volt, pedig én még nem is kerültem kórházba, sőt a hasüregben felhalmozódott folyadékot sem kellett lecsapolni. 5-6 liter folyadékot ittam meg minden nap és persze ez ki is jött, még több is ...., ami kb. 20 percenkét jelentett pisilést :). A nem túl jó közérzetnek, felpuffadt hasnak és hányingernek köszönhetően elég sokat feküdtem.
Pozitív teszt után:
- az első tünetem a füldugulás volt. ET+11 napon mentem vissza dolgozni és magyaráztam a kollégának és egyszer csak bedugult a fülem majd ki és újra be.... akkor még eszembe sem jutott hogy ez terhestünet lehet, hát már az volt. Utána is gyakran előfordult és sajnos még minid tart.
- 4. hét még a hiperstimuláció hevében telt, 5 héttől már jelentősen jobb volt. Na meg persze a fáradékonyság, minden délután aludtam.
-5. héten különféle ételek megkívánása volt jellemző, voltak visszatérőek, mint pl. a sült krumpli amiből akármikor akármennyit megbírtam volna enni. Esténként kisebb émelygéseket érzetem és a fáradság, aluszékonyság is maradt még.
-6. héttől elkezdett szinte napról napra erősödni a hányingerem, amely egész nap tartott. Egyre rosszabb volt. Nem kívántam semmit, de mégis folyton ettem volna. Úgy érzetem egy liter tömény sósav van a hasamban és bármit is eszek azonnal feloldódik és mintha nem ettem volna. És a borzasztó rossz szájíz, mintha hánytam volna, pedig nem.
-7. héttől próbáltam sokszor keveset enni, de a hányinger mellett nem volt egyszerű, ágynak dőltem. Úgy éreztem a szervezetem azzal védekezik, hogy alszik, így szinte az egész napokat átaludtam.
-8. héttől sem volt másképp, szédültem, folyamatosan olyan szintű hányingerem volt, hogy órákon át hajoltam a lavor felett, de soha nem sikerült eljutni a hányásig, pedig már annyira szerettem volna megkönnyebbülni. A színem egyre szarabb lett, már kezdett a zöldes árnyalat felé közeledni.
-9. hét sem hozott jobbat, sőt. Pestre is ekkora volt időpontunk és a közel 2 órás autóutat oda és 2 órás utat vissza senkinek nem kívánom. Zacskóval az ölemben utaztam :(. De amit láttunk és halottunk az kárpótolt mindenért :). Krizsától elbúcsúztunk.
És két nappal később jött a fekete leves....innen már mindenki ismeri a történetet.
Missed ab. után:
- a kórházban még véreztem, de utána már csak barnás pecsételés volt és van, elég a tisztasági betét.
-hasam csak az első éjszaka fájt, akkor vettem be egy fájdalomcsillapítót, de azóta nem volt szükség gyógyszerre. Érzem a petefészkeimet és olykor egy kis görcsös méhösszehúzódást, de ez sem gyakran. Egyre laposabb a hasam is. Ha viszont sokat vagyok fenn és egy kicsit erőltetem (pl. főztem egy kicsit vagy boltba mentem) újra felpuffad a hasam, főleg estére.
-a testi dolgokon túl pedig ott a lélek: hát igen.....a kórházban töltött napot szinte végig sírtam, annyira hirtelen jött (de jobb is volt így, mintha napokig, hetekig hitegetnek vagy éppen tudom, hogy nem él az embrió és hosszú napokat kell várni a műszeres befejezésig, vagy ha nekem kell 12. héten egy beteg gyerek sorsáról dönteni..... ).
-Gyorsan történt az egész, így azt hiszem igazán fel sem fogtam. Még mindig odanyúlok a hasamhoz, majd hirtelen elkapom a kezem, hiszen nincs is ott már semmi. Éjszaka félálomban fordulok az ágyban óvatosan...., majd jobban felébredek és rájövök, hogy már nem is kell úgy vigyázni..... és számtalan ilyen van még.....
-Tervezgettem és most minden tervet felül kell írni.
-DE a fagyibabákat mindenképpen szeretném visszakapni, amint csak lehet.
4 db van így bízok benne hogy lesz olyan ami felébred. Mindig is szerettem volna egy spontán ciklusban, szurik, stimuláció, műtét....stb. nélkül egy beültit, de eddig nem volt rá lehetőség. Egyetlen egyszer voltak fagyasztott embriók de azok nem ébredtek fel.
Ez az utolsó lehetőség.....úgy érzem a testem nem bír ki többet.
-Jövő héten felhívom a Kaálit mi a protokoll. Ki kell-e várni a 3 vagy akár több hónapot. Hát ha igen akkor ebből idén már megint nem lesz semmi. Egy újabb karácsony kettesben......
Örökbefogadás:
-Minden rendben ezen a téren, az állami listán 52.-ek vagyunk, néhány napja jött a levél. 1 év 8 hónapja 104-ről indultunk. A Területi Gyermekvédelmi Szolgálatos hölgy is kb 2-3 évet mondott még. Ez nem megy egyszerűen....
- A költözés miatt újra volt környezettanulmány és az új határozat is megszületett a gyámhivatal részéről immár az új lakcímre.
-a Bölcső Alapítvány felé kellene ezt jeleznünk, de erre még nem volt időnk...erőnk....
Az alapítványnál pedig nincs sorszám, itt "illesztés" van, ahogy az elnök asszony fogalmazott. Az adott gyereket a megfelelő családba a tulajdonságok alapján. Tehát itt bármikor csöröghet a telefon.....
Ide 1 év 4 hónapja jelentkeztünk.....
Kicsit hosszú lett, kusza lett, de benne van minden....
Stimu előtt, közben és beültetés után:
- A párom szedte a PROFERTL nevű vitamint (Krizsa doktor javaslatára), igaz januári lombik előtt is szedte 3 hónapot, de most tulajdonképpen szinte fél éve szedte. Januárban sem volt rossz eredménye, de most úgy fogalmazott a doki, hogy donor minőségű.
Nem olcsó, de egyre több pozitív hatását hallom, olyan férfiaknál is mint a férjem, akiknél alapvetően nincs gond.
- Januárhoz képest néhány kilóval még könnyebb lettem a költözésnek köszönhetően (pakolás, takarítás....). A lakáseladás, házvásárlás, költözés pedig hozzájárult ahhoz is hogy nem nagyon volt időm agyalgatni, a stimuláció a költözés után egy héttel kezdődött és a beültetésre lett igazából minden rendben. A leszívás napján pl. még a festő festett nálunk :)
- Most már közel egy éve glutén- és laktózmentesen étkezem. Ezalatt tényleg azt kell érteni, hogy glutén- és laktóztartalmút nem ettem. Ha valamit csinálok, azt elég kitartóan tudom csinálni. Magamnak főztem, illetve magunknak, mert nem főztem külön a férjemnek, szóval amit itthon evett, az mentes volt. Szinte mindent megtudok csinálni már így. Szerencsére a család és a barátok is nagyon együtt érzőek így mindig segítették, hogy be tudjam tartani a diétát. Ünnepeken, összejöveteleken vagy csak egy egyszerű hétköznapon is mindig gondoltak rám. Mivel alapvetően a hús, burgonya, rizs, zöldség, gyümölcs mehet, így mindig volt mit ennem vendégségben is. Sőt anyukám ha hozzájuk mentünk mindig valami újdonsággal fogadott. Étteremben is megtudtam oldani, néha sokat kellett a pincérrel és volt, hogy a szakáccsal egyeztetnem, de megoldották.
Szóval legjobb tudomásom szerint, közel egy éve nem ettem semmilyen glutén és laktóztartalmú ételt. Nem mondom, hogy nem csöpögött a nyálam pl. egy mekis hamburgerért, egy igazi házi krémesért, de hihetetlen, még néha magam sem hiszem el, hogy ennyire kitartó voltam, vagyok ebben a témában. Ilyenkor jött a saját megoldás: zsemlesütés, hamburgerhús készítés, sütisütés.....
Vidékiként nehéz a dolgokat beszerezni, de egyre több hipermarketnek is elég széles kínálata van ezekből a termékekből, így a közeli nagyvárosokban szinte mindent megkaptam. Ha jól belegondolok, amilyen ételeket eddig ettem, most is szem, csak mentesen elkészítve. A szülinapomra még tortát is sütöttem. A vendégek el sem akarták hinni, hogy abból én is ehetek, olyan finom volt.
Ide is ide kell írnom, hogy sajnos ez sem olcsó. Az eddigi konyhapénz megduplázódott.
- Semmilyen vitamint nem szedtem. A stimuláció kezdetétől kezdtem el a folsavat a doki javaslatára.
- Hiperstimuláció: hát ez elég szörnyű volt, pedig én még nem is kerültem kórházba, sőt a hasüregben felhalmozódott folyadékot sem kellett lecsapolni. 5-6 liter folyadékot ittam meg minden nap és persze ez ki is jött, még több is ...., ami kb. 20 percenkét jelentett pisilést :). A nem túl jó közérzetnek, felpuffadt hasnak és hányingernek köszönhetően elég sokat feküdtem.
Pozitív teszt után:
- az első tünetem a füldugulás volt. ET+11 napon mentem vissza dolgozni és magyaráztam a kollégának és egyszer csak bedugult a fülem majd ki és újra be.... akkor még eszembe sem jutott hogy ez terhestünet lehet, hát már az volt. Utána is gyakran előfordult és sajnos még minid tart.
- 4. hét még a hiperstimuláció hevében telt, 5 héttől már jelentősen jobb volt. Na meg persze a fáradékonyság, minden délután aludtam.
-5. héten különféle ételek megkívánása volt jellemző, voltak visszatérőek, mint pl. a sült krumpli amiből akármikor akármennyit megbírtam volna enni. Esténként kisebb émelygéseket érzetem és a fáradság, aluszékonyság is maradt még.
-6. héttől elkezdett szinte napról napra erősödni a hányingerem, amely egész nap tartott. Egyre rosszabb volt. Nem kívántam semmit, de mégis folyton ettem volna. Úgy érzetem egy liter tömény sósav van a hasamban és bármit is eszek azonnal feloldódik és mintha nem ettem volna. És a borzasztó rossz szájíz, mintha hánytam volna, pedig nem.
-7. héttől próbáltam sokszor keveset enni, de a hányinger mellett nem volt egyszerű, ágynak dőltem. Úgy éreztem a szervezetem azzal védekezik, hogy alszik, így szinte az egész napokat átaludtam.
-8. héttől sem volt másképp, szédültem, folyamatosan olyan szintű hányingerem volt, hogy órákon át hajoltam a lavor felett, de soha nem sikerült eljutni a hányásig, pedig már annyira szerettem volna megkönnyebbülni. A színem egyre szarabb lett, már kezdett a zöldes árnyalat felé közeledni.
-9. hét sem hozott jobbat, sőt. Pestre is ekkora volt időpontunk és a közel 2 órás autóutat oda és 2 órás utat vissza senkinek nem kívánom. Zacskóval az ölemben utaztam :(. De amit láttunk és halottunk az kárpótolt mindenért :). Krizsától elbúcsúztunk.
És két nappal később jött a fekete leves....innen már mindenki ismeri a történetet.
Missed ab. után:
- a kórházban még véreztem, de utána már csak barnás pecsételés volt és van, elég a tisztasági betét.
-hasam csak az első éjszaka fájt, akkor vettem be egy fájdalomcsillapítót, de azóta nem volt szükség gyógyszerre. Érzem a petefészkeimet és olykor egy kis görcsös méhösszehúzódást, de ez sem gyakran. Egyre laposabb a hasam is. Ha viszont sokat vagyok fenn és egy kicsit erőltetem (pl. főztem egy kicsit vagy boltba mentem) újra felpuffad a hasam, főleg estére.
-a testi dolgokon túl pedig ott a lélek: hát igen.....a kórházban töltött napot szinte végig sírtam, annyira hirtelen jött (de jobb is volt így, mintha napokig, hetekig hitegetnek vagy éppen tudom, hogy nem él az embrió és hosszú napokat kell várni a műszeres befejezésig, vagy ha nekem kell 12. héten egy beteg gyerek sorsáról dönteni..... ).
-Gyorsan történt az egész, így azt hiszem igazán fel sem fogtam. Még mindig odanyúlok a hasamhoz, majd hirtelen elkapom a kezem, hiszen nincs is ott már semmi. Éjszaka félálomban fordulok az ágyban óvatosan...., majd jobban felébredek és rájövök, hogy már nem is kell úgy vigyázni..... és számtalan ilyen van még.....
-Tervezgettem és most minden tervet felül kell írni.
-DE a fagyibabákat mindenképpen szeretném visszakapni, amint csak lehet.
4 db van így bízok benne hogy lesz olyan ami felébred. Mindig is szerettem volna egy spontán ciklusban, szurik, stimuláció, műtét....stb. nélkül egy beültit, de eddig nem volt rá lehetőség. Egyetlen egyszer voltak fagyasztott embriók de azok nem ébredtek fel.
Ez az utolsó lehetőség.....úgy érzem a testem nem bír ki többet.
-Jövő héten felhívom a Kaálit mi a protokoll. Ki kell-e várni a 3 vagy akár több hónapot. Hát ha igen akkor ebből idén már megint nem lesz semmi. Egy újabb karácsony kettesben......
Örökbefogadás:
-Minden rendben ezen a téren, az állami listán 52.-ek vagyunk, néhány napja jött a levél. 1 év 8 hónapja 104-ről indultunk. A Területi Gyermekvédelmi Szolgálatos hölgy is kb 2-3 évet mondott még. Ez nem megy egyszerűen....
- A költözés miatt újra volt környezettanulmány és az új határozat is megszületett a gyámhivatal részéről immár az új lakcímre.
-a Bölcső Alapítvány felé kellene ezt jeleznünk, de erre még nem volt időnk...erőnk....
Az alapítványnál pedig nincs sorszám, itt "illesztés" van, ahogy az elnök asszony fogalmazott. Az adott gyereket a megfelelő családba a tulajdonságok alapján. Tehát itt bármikor csöröghet a telefon.....
Ide 1 év 4 hónapja jelentkeztünk.....
Kicsit hosszú lett, kusza lett, de benne van minden....
2015. augusztus 18., kedd
Missed abortion - műszeres befejezés
Vasárnap éjszaka 1 órakor arra ébredtem, hogy görcsöl a hasam. Azt hittem már nagyon kell pisilnem (ugye ilyenkor is jobban szokott fájni) illetve félkómásan fel sem tudtam mérni mennyire is fáj valójában. Kimentem a WC-re, pisiltem, majd a WC-papíron vörös vérzést tapasztaltam....., na ekkor felébredtem. Azonnal ébresztettem a férjem, összeszórtam néhány dolgot, ha benn kell maradnom, megmosdottam.... vérzés több nem volt, csak barna pecsételés.
Fél óra múlva a kórházban voltunk. Az ügyeletes doktornő nagyon fiatal volt és az UH gép..... hát a 21. században nevetséges, hogy egy megyei kórházban az ügyeleti szobában ilyen rossz minőségű, régi, elavult UH van. Persze semmit nem látott rajta a doktornő, a leletemre azt írta szabálytalan petezsákban embrió sejthető, életjelenség nem látható.....(már 2 cm-es volt..... hát ku..va jó gép lehetett, ha ezt csak sejteni lehetett....). Felvette az adataimat és közölte reggel meg kell nézni egy jobb géppel. Eldönthettem, hogy maradok vagy hazamegyek. Mivel éjszaka már semmit nem csináltak volna így hazamentünk és legalább otthon együtt "aludtunk" a férjemmel. Reggel 7-re kellett benn lenni. Nem is részletezném az adminisztrációt......, mert amikor már pl. az 5. ember kérdezte meg tőlem mire vagyok allergiás és a műtőasztalon feküdve az aneszteziológus még mindig nem tudta, na akkor már marha mérges voltam..... hihetetlen....de legalább 4 papírra írták rá....hol kézzel hol géppel.....
Kontroll UH-t csinálta,k hasit, így kértem, hogy egy másik orvos is nézze meg hüvelyi UH-val. Az eredmény újra csak az volt, hogy nincs szívműködés. Eldőlt: műszeres befejezés szükséges. Az egyik doki kedves volt és biztatott a másik undok volt. A rendelő előtt várt a férjem, kiléptem és nem bírtam tovább, sírtam......
Persze hamar híre ment a 8. lombik-első terhesség kombónak. Én voltam az osztály aznapi "sztárja".
Mivel még nem szültem így méhszájtágítást végeztek, 9.15-kor került fel a laminária, nem volt kellemes, néhány másodpercig borzasztóan fájt, de utána jobb lett. Én azonnal elkezdtem vérezni, ahogy leszálltam a nőgyógyászati ágyról, egy hatalmas vértócsát hagytam magam alatt. 4 órát kellett várni a műtétig. Felvettek az osztályra és a következő 4 órát egy ágyban töltöttem.
Mivel a hormonok azok hormonok, a terhestünetek továbbra is megvoltak (és megvannak) így talán azt viseletem a legrosszabbul, hogy nem ehetek és ihatok, borzasztó hányingerem volt.
Kicsit görcsölt a hasam, mint egy menstruáció esetén (azt hittem durvább lesz) és továbbra is véreztem. Délután a saját lábamon sétáltam be a műtőbe. Kicsit nehezen ébredtem, de szerencsére nem kaptam ópiumszármazékot, így nem voltam rosszul. A hasam fájdogált, kaptam fájdalomcsillapítót így egész jól lettem. Véreztem...., ha felálltam úgy éreztem ömlik belőlem...hát szükség volt az extra betétre.
2 órával később már ihattam és 4 órával később már vacsorázhattam is. Az esti vizit után megkaptam a zárójelentést és hazaengedtek.
2 hét múlva kontroll vizsgálat és akkor már a szövettan eredménye is meglesz (tudom, ettől nem kell sokat várnom).
Este tudatosodott bennem, hogy apám 20 éve ezen a napon halt meg.....
Fél óra múlva a kórházban voltunk. Az ügyeletes doktornő nagyon fiatal volt és az UH gép..... hát a 21. században nevetséges, hogy egy megyei kórházban az ügyeleti szobában ilyen rossz minőségű, régi, elavult UH van. Persze semmit nem látott rajta a doktornő, a leletemre azt írta szabálytalan petezsákban embrió sejthető, életjelenség nem látható.....(már 2 cm-es volt..... hát ku..va jó gép lehetett, ha ezt csak sejteni lehetett....). Felvette az adataimat és közölte reggel meg kell nézni egy jobb géppel. Eldönthettem, hogy maradok vagy hazamegyek. Mivel éjszaka már semmit nem csináltak volna így hazamentünk és legalább otthon együtt "aludtunk" a férjemmel. Reggel 7-re kellett benn lenni. Nem is részletezném az adminisztrációt......, mert amikor már pl. az 5. ember kérdezte meg tőlem mire vagyok allergiás és a műtőasztalon feküdve az aneszteziológus még mindig nem tudta, na akkor már marha mérges voltam..... hihetetlen....de legalább 4 papírra írták rá....hol kézzel hol géppel.....
Kontroll UH-t csinálta,k hasit, így kértem, hogy egy másik orvos is nézze meg hüvelyi UH-val. Az eredmény újra csak az volt, hogy nincs szívműködés. Eldőlt: műszeres befejezés szükséges. Az egyik doki kedves volt és biztatott a másik undok volt. A rendelő előtt várt a férjem, kiléptem és nem bírtam tovább, sírtam......
Persze hamar híre ment a 8. lombik-első terhesség kombónak. Én voltam az osztály aznapi "sztárja".
Mivel még nem szültem így méhszájtágítást végeztek, 9.15-kor került fel a laminária, nem volt kellemes, néhány másodpercig borzasztóan fájt, de utána jobb lett. Én azonnal elkezdtem vérezni, ahogy leszálltam a nőgyógyászati ágyról, egy hatalmas vértócsát hagytam magam alatt. 4 órát kellett várni a műtétig. Felvettek az osztályra és a következő 4 órát egy ágyban töltöttem.
Mivel a hormonok azok hormonok, a terhestünetek továbbra is megvoltak (és megvannak) így talán azt viseletem a legrosszabbul, hogy nem ehetek és ihatok, borzasztó hányingerem volt.
Kicsit görcsölt a hasam, mint egy menstruáció esetén (azt hittem durvább lesz) és továbbra is véreztem. Délután a saját lábamon sétáltam be a műtőbe. Kicsit nehezen ébredtem, de szerencsére nem kaptam ópiumszármazékot, így nem voltam rosszul. A hasam fájdogált, kaptam fájdalomcsillapítót így egész jól lettem. Véreztem...., ha felálltam úgy éreztem ömlik belőlem...hát szükség volt az extra betétre.
2 órával később már ihattam és 4 órával később már vacsorázhattam is. Az esti vizit után megkaptam a zárójelentést és hazaengedtek.
2 hét múlva kontroll vizsgálat és akkor már a szövettan eredménye is meglesz (tudom, ettől nem kell sokat várnom).
Este tudatosodott bennem, hogy apám 20 éve ezen a napon halt meg.....
2015. augusztus 17., hétfő
2015. augusztus 14., péntek
Kaáli UH és búcsú kedvenc dotorunktól
A kedvenc doktorunk édes, kedves volt, mint mindig.
CRL: 17 mm. Tehát a 9. hétbe léptem. Tökéletes életjelenségek :).
Elbúcsúztunk..... kérte, hogy 4 -6 hetenként sms-ben jelentkezzek.
A búcsú tőlem úgy szólt, hogy 3 év múlva találkozunk a "kistesó projekt" kedvéért.
Még javasolta a kombinált tesztet az Istenhegyi Géndiagnosztikán (persze a mások által már oly sokszor emlegetett Hajdú doktornőhöz irányított bennünket).
Szóval a baba szuperül van, én viszont nem. Szörnyű egész napos rosszullét gyötör. Gyenge vagyok, olyan szinten hányingerem van, hogy a vízszintes állapotot nem igazán tudom elhagyni. Hányni viszont nem hánytam (néha azt kívánom bárcsak tudnék hányni, akkor lehet hogy utána jobb lenne....). Ha nem eszek azért vagyok rosszul, ha eszek azért....szóval most nem tudok önfeledten mosolyogni, de mérhetetlenül boldog vagyok.
Szeptember 1-én újabb UH, saját dokimnál.
CRL: 17 mm. Tehát a 9. hétbe léptem. Tökéletes életjelenségek :).
Elbúcsúztunk..... kérte, hogy 4 -6 hetenként sms-ben jelentkezzek.
A búcsú tőlem úgy szólt, hogy 3 év múlva találkozunk a "kistesó projekt" kedvéért.
Még javasolta a kombinált tesztet az Istenhegyi Géndiagnosztikán (persze a mások által már oly sokszor emlegetett Hajdú doktornőhöz irányított bennünket).
Szóval a baba szuperül van, én viszont nem. Szörnyű egész napos rosszullét gyötör. Gyenge vagyok, olyan szinten hányingerem van, hogy a vízszintes állapotot nem igazán tudom elhagyni. Hányni viszont nem hánytam (néha azt kívánom bárcsak tudnék hányni, akkor lehet hogy utána jobb lenne....). Ha nem eszek azért vagyok rosszul, ha eszek azért....szóval most nem tudok önfeledten mosolyogni, de mérhetetlenül boldog vagyok.
Szeptember 1-én újabb UH, saját dokimnál.
2015. augusztus 7., péntek
KÖNNYEK
1. UH:
Méhen belül egy db 4 mm-es petezsák. Hasüregben még mindig sok folyadék.
Akkor most "lapítunk", ahogy a doki mondta.
Két héttel később 2. UH:
Az UH előtt annyira izgultam, hogy szerintem már attól is hányingerem volt.
De amikor az uh fej becuppant és láttam a nagy pacát a képernyőn és a doki elmosolyodott tudtam, hogy minden rendben.
Az embrió mérete: 7 mm, terhesség kora: 6 hét 5 nap (picit kevesebb mint a beültetés alapján, de szerintem néhány napig kóválygott az embrió mivel a hcg szint is elég későn kezdett el emelkedni.)
És........DOBOG!!!!!!!!!!!!!
A KÖNNYEK örömkönnyek voltak az én és a férjem szemében is.
Visszatérve a jelenbe ma ezek alapján a terhesség kora 7 hét 1 nap.
Következő bekukkantás a "produkció tervezőjénél és kivitelezőjénél" a Kaáliban lesz jövő hét pénteken.
Kicsit tanácstalan vagyok, hogy a dokinak kell-e, szoktak-e valamit vinni? Soha nem kellett még ezen gondolkodnom :)).
Méhen belül egy db 4 mm-es petezsák. Hasüregben még mindig sok folyadék.
Akkor most "lapítunk", ahogy a doki mondta.
Két héttel később 2. UH:
Az UH előtt annyira izgultam, hogy szerintem már attól is hányingerem volt.
De amikor az uh fej becuppant és láttam a nagy pacát a képernyőn és a doki elmosolyodott tudtam, hogy minden rendben.
Az embrió mérete: 7 mm, terhesség kora: 6 hét 5 nap (picit kevesebb mint a beültetés alapján, de szerintem néhány napig kóválygott az embrió mivel a hcg szint is elég későn kezdett el emelkedni.)
És........DOBOG!!!!!!!!!!!!!
A KÖNNYEK örömkönnyek voltak az én és a férjem szemében is.
Visszatérve a jelenbe ma ezek alapján a terhesség kora 7 hét 1 nap.
Következő bekukkantás a "produkció tervezőjénél és kivitelezőjénél" a Kaáliban lesz jövő hét pénteken.
Kicsit tanácstalan vagyok, hogy a dokinak kell-e, szoktak-e valamit vinni? Soha nem kellett még ezen gondolkodnom :)).
2015. augusztus 6., csütörtök
Vérvételek sora
Első vérvétel ET+11 nap. A vérvétel katasztrófa volt, a magánlaborba szó szerint tűpárnát csinált belőlem a két asszisztensnő.
Eredmény: 43 UI/l
Kevés.... gondoltam így két nappal később újabb vérvételt terveztem.
Tanulva az előző esetből, most már én vittem a vért (háziorvos melletti asszisztensnő levette), még egyszer nem akartam, hogy összeszurkáljanak. Aznap reggel csináltam tesztet: pozitív lett, hát persze, az előző napi vérvétel alapján ezt már szépen mutatja a teszt.
Eredmény: 51 UI/l
Szomorúság fogott el......., már megint nem sikerült.......
Másnap reggel kellett megcsinálni a Kaális tesztet, persze pozitív lett, de én már tudtam, hogy nem emelkedik rendesen a HCG. De hát gondoltam hívom a Kaálit, hogy mi legyen a teszt pozitív, de a Hcg szint nem emelkedik.A választ az volt másnap menjek be vérvételre, persze a saját orvosom nem dolgozik, de majd mással beszélek.
Másnap Kaáli. Vérvétel, majd közölték, hogy mehetek haza majd Balla doktor fog hívni az eredménnyel és az instrukciókkal.
Egész nap a telefonomat sasoltam........délután már azon izgultam engem már régen elfelejtettek.....már azt kerestem meddig vannak nyitva, hogy előtte odatelefonálok..... (hihetetlen hogy a neten sehol sem találtam a nyitva tartásukat....) és egyszer csak csörgött a telefon a bolt közepén álltam egy kosárra.....
Balla doktor volt: Gratulálok, Ön terhes! Hcg szint: 125 UI/l és a progeszteron is rendben. Lefehéredtem...... végighallgattam, bár nehezen tudtam koncentrálni mit is kérdez és még válaszolni is rá. Letettem a telefont, a férjem rémült arccal állt mellett. Mosolyogva közöltem vele a jó hírt majd elkezdtek potyogni a könnyeim. Ott öleltük egymást a bolt közepén....
Nem tudom, hogy mennyire örülhetek 5 napos embriók esetében ET+15 nap 125-ös hcg szintnek, eddig bárkinél néztem ilyenkor már javában többszöröse volt.......
Nem baj .... majd kiderül......minden esetre eddig még soha nem jutottunk el.
Persze nem bírtam magammal és még egy vérvételre elmenetem néhány nappal később, akkor már 951 UI/l volt a Hcg.
Emelkedik......bizakodunk......izgulunk....remélünk......és persze várakozunk az UH-ig, mivel az intézet nyáron zárva tart így a saját magándokimhoz megyek.
Eredmény: 43 UI/l
Kevés.... gondoltam így két nappal később újabb vérvételt terveztem.
Tanulva az előző esetből, most már én vittem a vért (háziorvos melletti asszisztensnő levette), még egyszer nem akartam, hogy összeszurkáljanak. Aznap reggel csináltam tesztet: pozitív lett, hát persze, az előző napi vérvétel alapján ezt már szépen mutatja a teszt.
Eredmény: 51 UI/l
Szomorúság fogott el......., már megint nem sikerült.......
Másnap reggel kellett megcsinálni a Kaális tesztet, persze pozitív lett, de én már tudtam, hogy nem emelkedik rendesen a HCG. De hát gondoltam hívom a Kaálit, hogy mi legyen a teszt pozitív, de a Hcg szint nem emelkedik.A választ az volt másnap menjek be vérvételre, persze a saját orvosom nem dolgozik, de majd mással beszélek.
Másnap Kaáli. Vérvétel, majd közölték, hogy mehetek haza majd Balla doktor fog hívni az eredménnyel és az instrukciókkal.
Egész nap a telefonomat sasoltam........délután már azon izgultam engem már régen elfelejtettek.....már azt kerestem meddig vannak nyitva, hogy előtte odatelefonálok..... (hihetetlen hogy a neten sehol sem találtam a nyitva tartásukat....) és egyszer csak csörgött a telefon a bolt közepén álltam egy kosárra.....
Balla doktor volt: Gratulálok, Ön terhes! Hcg szint: 125 UI/l és a progeszteron is rendben. Lefehéredtem...... végighallgattam, bár nehezen tudtam koncentrálni mit is kérdez és még válaszolni is rá. Letettem a telefont, a férjem rémült arccal állt mellett. Mosolyogva közöltem vele a jó hírt majd elkezdtek potyogni a könnyeim. Ott öleltük egymást a bolt közepén....
Nem tudom, hogy mennyire örülhetek 5 napos embriók esetében ET+15 nap 125-ös hcg szintnek, eddig bárkinél néztem ilyenkor már javában többszöröse volt.......
Nem baj .... majd kiderül......minden esetre eddig még soha nem jutottunk el.
Persze nem bírtam magammal és még egy vérvételre elmenetem néhány nappal később, akkor már 951 UI/l volt a Hcg.
Emelkedik......bizakodunk......izgulunk....remélünk......és persze várakozunk az UH-ig, mivel az intézet nyáron zárva tart így a saját magándokimhoz megyek.
2015. augusztus 5., szerda
8. lombik története
A stimuláció ultra short protokol volt, elég lórúgás Gonal-F-fel.
A tüszők szép számmal voltak a 8. napon, megfelelő méretűek 3-4 db mindkét oldalon, néhány apróbb.
Leszívás 12. nap volt, 11 db petesejt lett (nem részletezem mert már párszor leírtam, most is ugyan úgy ment minden, mindneki kedves volt) . 11 db petesejt már volt egyszer és abból akkor maradt is kettő, szurkoltam, hogy most is így legyen. 9 termékenyült meg és szépen fejlődtek, így a biológus és a doki az 5. napos beültetést javasolták. Nem mondom, hogy nem féltem, hogy úgy járunk mint már oly sokszor, hogy 5. napra egy sem marad.....
Majd el ájultam amikor beültetés napján közölték, hogy fagyasztásra alkalmas embriók is vannak. 6!!! db maradt az 5. napra, ebből kettőt kaptam vissza és a maradék 4 db 2-2 db-os "csomagolásban" ment a fagyiba.
Nem voltam túl jól a leszívás után sem, de a beültetés után jelentősen felerősödtek a hiperstimulációs tünetek. A beültetés után egy héttel már akkora hasam volt mintha az egész dinnyét egyben nyeltem volna le, nagyon feszített, így felhívtam a saját nőgyógyászomat, hogy mi legyen. Pont benn volt a kórházba így oda hívott be. UH-t csinált, megállapította, hogy sok folyadék van a hasüregben, határeset, hogy befektet-e. Végül is úgy döntött, hogy eleged, ha megígérem, hogy sokat iszok, rengeteg fehérjét eszek. De amint ettől rosszabb azonnal kórház.
Persze hozzátette, hogy ez lehet jó jel, lehet mögötte terhesség, de akkor akár rosszabb is lehet.
A következő napokban rosszabbul nem lettem úgy stagnálni látszott az állapotom. Amikor kicsit jobban lettem mindig megijedtem. Egy rosszullét amit nagyon akartam, még a kórházba is mosolyogva vonultam volna be.
Adtam a fél ovitrelle-t kétnaponta így esélytelen volt a a tesztelés korán. Az előző lombiknál 5 nappal az utolsó ovitrelle után mentem vérvételre és akkor már 10 alatti volt a hcg szint. Most is ez volt a terv, ez ET+11 napot jelentett (de ugye ne felejtsük el, hogy 5. napos beültetés volt).
A tüszők szép számmal voltak a 8. napon, megfelelő méretűek 3-4 db mindkét oldalon, néhány apróbb.
Leszívás 12. nap volt, 11 db petesejt lett (nem részletezem mert már párszor leírtam, most is ugyan úgy ment minden, mindneki kedves volt) . 11 db petesejt már volt egyszer és abból akkor maradt is kettő, szurkoltam, hogy most is így legyen. 9 termékenyült meg és szépen fejlődtek, így a biológus és a doki az 5. napos beültetést javasolták. Nem mondom, hogy nem féltem, hogy úgy járunk mint már oly sokszor, hogy 5. napra egy sem marad.....
Majd el ájultam amikor beültetés napján közölték, hogy fagyasztásra alkalmas embriók is vannak. 6!!! db maradt az 5. napra, ebből kettőt kaptam vissza és a maradék 4 db 2-2 db-os "csomagolásban" ment a fagyiba.
Nem voltam túl jól a leszívás után sem, de a beültetés után jelentősen felerősödtek a hiperstimulációs tünetek. A beültetés után egy héttel már akkora hasam volt mintha az egész dinnyét egyben nyeltem volna le, nagyon feszített, így felhívtam a saját nőgyógyászomat, hogy mi legyen. Pont benn volt a kórházba így oda hívott be. UH-t csinált, megállapította, hogy sok folyadék van a hasüregben, határeset, hogy befektet-e. Végül is úgy döntött, hogy eleged, ha megígérem, hogy sokat iszok, rengeteg fehérjét eszek. De amint ettől rosszabb azonnal kórház.
Persze hozzátette, hogy ez lehet jó jel, lehet mögötte terhesség, de akkor akár rosszabb is lehet.
A következő napokban rosszabbul nem lettem úgy stagnálni látszott az állapotom. Amikor kicsit jobban lettem mindig megijedtem. Egy rosszullét amit nagyon akartam, még a kórházba is mosolyogva vonultam volna be.
Adtam a fél ovitrelle-t kétnaponta így esélytelen volt a a tesztelés korán. Az előző lombiknál 5 nappal az utolsó ovitrelle után mentem vérvételre és akkor már 10 alatti volt a hcg szint. Most is ez volt a terv, ez ET+11 napot jelentett (de ugye ne felejtsük el, hogy 5. napos beültetés volt).
2015. augusztus 4., kedd
Visszatérve
Eddig mindent rögzítettem ebben a blogban ami a lombikokkal kapcsolatos így nemsokára jövök a 8. lombik történetével.
Igen, belevágtunk 8. alkalommal is. Magam sem tudom honnan merítettem hozzá energiát, hitet.
Igen, belevágtunk 8. alkalommal is. Magam sem tudom honnan merítettem hozzá energiát, hitet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)