2013 évi összefoglaló

Megtetszett Martinánál az éves összefoglaló, így én is végiggondoltam.
Sok minden történt velünk, 4 lombikon vagyunk túl ebben az évben, amelyből 2-t biokémiai terhességgel zártam.
2012 decemberében volt az első lombik amit szintén karácsony előtt tudtunk meg, hogy nem sikerült, így az ünnepekek és az új év nem kezdődött valami jól. Szomorú voltam, hogy 3 hónapot várni kell a következőig.
De januárban megcsörrent a telefonom, hogy van egy kísérleti program amelybe mi is beleférünk, gondoljam meg. Először nem akartam, de amikor lementem az intézetbe és elmondták mi is ez az egész akkor belevágtunk. Minden injekciót megkaptunk egy kék hűtőtáskába (kék táskásoknak neveztek bennünket :)), és nem számított bele a tb támogatott lombikokba. Persze a leállító szuri után nem akart megjönni így majdnem kizártak a programból, de végülis nagy nehezen csak megjött és kezdőthetett a 2. lombik.
Az egész február azzal telt, hogy minden második nap vérvétel, UH még hétvégén is és a szuriktól elég szarul voltam, de szépen növekedtek a tüszők.
Márciusban punkcuió (13 db petesejt) és transzfer (2 db 8 sejtes) és még 3 db-ot fagyasztottak is.
Eredmény: punkció után 11 nap barnázás és rendesen véreztem mire menni kellett tesztelni.
Azonnal menni akartunk a fagyibabákért így április méhnyálkavastagítással telt, de sajnos nem ébredtek fel, így nem volt beültetés.
Mivel a kísérleti program nem tb támogatott volt, így nem kellett 3 hónapot várni, így azonnal kezdtük a 3. lombikot és ekkor indult a blog is.
Májusban punkció (11db petesejt) és tarnaszfer (2 db blasztociszta). Eredmény: nagyon halvány pozitív vizeletteszt, de 2 napra rá megjött, biokémiai terhesség.
Június orvoshoz szaladgálással telt: immunológia, genetika, haematológia...persze minden negatív lett. A geneteikai vizsgálatnál találtak két heterozigóta allélt, de erre irattam fel nagy molekukasúlyú heparint (fraxiparine) a hematológussal és vártam a következő lombikot.
Júliusban indult a 4. lombik.
Augusztusban punkció (15 db petesejt), de a transzfer elmaradt, mert egyetlen embrió sem érte el a blasztociszta állapotot. Óriási szívfájdalom volt, hogy a sok injekció és szenvedés után esélyt sem kaptunk.
Szeptemberben elkezdtem pszihológushoz járni, úgy gondoltam majd segít feldolgozni az előző sikertelenségeket és segít felkészülni a következő lombikra. Autogén tréninget kezdtünk, ami elég jól ment és használtam a következő lombik alkalmavál.
Októberben IR vizsgálatot is csináltattam, persze negatív lett és visszamentem az intézebe is. Lejártak a vizsgálataink, így kenetvétel, spermavizsgálat.... is volt.
Minden rendben volt, így novemberben kezdődött az 5. lombik.
Decemberben punkció (10 db petesejt) és transzfer (1 db blasztociszta). Eredmény: ugyan az mint májusban, a punkció után 12 nap megint barnáztam, pedig most még progeszteron injekciót is kaptam. Az intézetben halvány pozitív teszt, de rá két napra megjött. Újabb biokémiai terhesség.

Szóval az egész év a lombikok körül forgott nem nagyon volt időm másra. Jó lenne ha a következő év összegzésénél legalább egy pozitív tesztet fel tudnánk mutatni.

A blog írás sokat segített és remélem nem csak nekem, hanem sorstársaimnak is. Úgy gondolom nincs kellő tájékozattás az orvosok részéről és sok mindent nekem (nekünk) kell kitalálni. Egyre többször elegyedek szóba az intézetben is lányokkal, de néha úgy érzem, hogy azt sem tudják miért vannak ott és hogy mi történik velük azt meg főleg nem. Bár lehet, hogy néha jobb a tudatlanság.

Amit még nem szabad elfelejtenem az a rengeteg kedves szó, biztatás és tanács amit Tőletek kaptam, köszönöm.

Most próbálom lerendezni Parádfürdőt, beszéltem a dokival, de kérte, hogy később hívjam vissza.
Áprilisban pedig 6. lombik.