Nem érzek semmit.
Nem is tudom, hogy ez jó vagy inkább jobb lenne, ha tombolnék, de most ezt érzem, a nagy semmit.
Tegnap a telefon után ugyan volt egy kis pityergés és kiakadás, de ennyi.
Az is furcsa, hogy a hétvégén egyszer sem írtam, hogy izgulok az embriók miatt, úgy el voltam magammal foglalva, hogy alig jutottak eszembe. Úgy érzem, hogy minden újabb próbálkozásnál egyre nyugottabb és közömbösebb vagyok.
Visszaolvastam az örökbefogadással kapcsolatos posztomat, lehet, hogy ezt a nézőpontomat át kell gondolnom, ha valóban gyereket akarok.
Valahogyan megpróbálok vele előhozakodni a férjemnél. Soha nem beszéltünk még róla. Nem ez nem feladás csak biztosítás afelől, hogy egyszer csak lesz egy gyerekünk. Látom a hosszú procedúrát ezért lehet, hogy el kellene kezdeni. Jövő héten utána járok ennek is és az ételérzékenység vizsgálatnak is. Ja és még az IR-t sem csináltattam meg. Na kezdődik megint ..., valóban harcos vagyok.
Mivel nem volt transzfer így ezt a TB felé nem jelentik le az intézetben így valóban megmaradt egy alkalom, mindíg megijedek, hogy fogynak a lehetőségek, de amikor elkezdek számolni: 4 db volt, de ebből egy kutatási program egy meg tarnszfer nélküli, akkor valójában csak 2 volt. Akkor még 3 van, ilyenkor egy kicsit megnyugszok, de akár ez a három is úgy fogyhat el mint az előzőek. Talán ezért jött most ez az örökbefogadásos gondolat is bennem. Ez azért nem azt jelenti, hogy megváltozott a véleményem, de ha ez lesz az egyetlen lehetőségünk, akkor át fogom gondolni.
Állapotom: az éjszakák még nem az igaziak és a hasam is nagy még, de a közérzetem már sokkal jobb.
Egyenlőre nem tudom, hogyan tovább, illtev azt nem, mikor.
Szia! Mintha saját soraim bukkantak volna fel a múltból...Mi anno a negyedik után elindítottuk az örökbefogadást. Meglepően gyorsan történt minden, ha gondolod leírom nálunk miként volt a menete. Most már két éve , hogy várakozók vagyunk, de már egy év után történt egy kiajánlás részünkre, egy kislány, másfél éves, ám én akkor voltam épp méhenkívülivel műtve és kórházban, így sajnos nemet kellett rá mondanunk. abban a lelki és testi állapotban semmiképp nem tudtuk vállalni a kislányt, gondolhatod, dupla tragédiaként éltem meg, és hatalmas kudarc voltam saját magamnak is, minden összejött akkor. Azóta eltelt egy év, és volt még egy örömünk, amikor végre szívem alatt, a pocakban ott volt a mi csodánk, de őket februárban elveszítettük, missed ab. lett. Most készülünk újra, megpróbáljuk, és közben minden nap várom, hátha megcsörren a telefon,hogy megszületett a mi szív szerinti babánk valahol...Sok sok erőt kívánok Nektek,találjátok meg a saját utatokat, akár mindkettőt járva mint mi (sokan mondják, hogy együtt nem megy a kettő,hogy lombik és közben örökbefogadás). Ne adjátok fel, túl a fájdalmakon, a csalódáson, menni kell tovább!!! szia: sztike
VálaszTörlésSzia Sztike, örülnék neki, ha leírnád, mert egyenlőre azt sem tudom hol kell elkezdeni.
VálaszTörlésÉs igen megyünk tovább úgy ahogy Ti is, szerintem megpróbáljuk mind a két utat.
Szia, szívesen leírom. Mi bementünk a TEGYESZ-hez itt Pécsett. Ott megkerestük aki az örökbefogadással foglalkozik, nagyon kedves és segítőkész volt. Van egy formanyomtatvány, amit ki kellett tölteni, itt alapadatok, indok,miért kérvényezitek az örökbefogadást, majd rátérnek , hogy milyen életkorú, esetlegesen milyen betegséggel, vagy fogyatékossággal tudtok megbirkózni, vállaljátok a gyermeket. Itt igen sok féle betegség, az enyhéktől a súlyosig van feltüntetve. Mi 0-és 2 év közötti, kisebb korrigálható betegséggel (pl. asztma, allergia, tejcukor érz.,lúdtalp) amiket megjelöltünk, azt,hogy lány vagy fiú az mindegy, tehát nem volt kikötésünk, ill.esetlegesen testvérpárt is vállalunk. Ezt követően rá egy-két hétre kijöttek környezettanulmányt végezni lakásra. Ugyanígy aki az örökbefogadással foglalkozik. Itt megint történt adatfelvételen túl az anyagiakra vonatkozóan is kitérő, kereset, kiadások stb. Beszélgettünk, végignézték a lakást, kompletten és erről írnak egy véleményezést,összegzést. Innentől megint gyorsultak az események, egy pszichológiai alkalmasságin vettünk részt , szintén a benyújtást követő 2.héten. Nálunk (ez városonként eltérhet) be kellett adni egy kézzel írt önéletrajzot, fényképekkel, gyerekkortól, családi, baráti kapcsolatok, munkahely stb. Utána egy beszélgetés volt a pszichológussal, itt van amikor közbekérdeztek, de általában mi meséltünk. Majd rá egy hétre tesztírás... ez mindkettőnknek egy ha jól emlékszem 500 kérdésből, de lehet kevesebb picivel álló tesztsor volt, igen érdekes,és igen , nem , nemtudom válaszlehetőséggel, együtt írhattuk, de bent volt a pszichológus, egymással nem beszélhettünk és meghatározott időn belül kellett megírni, ja és 6 válasznál több nem lehetett olyan, hogy nemtudom, mert akkor a tesztet újra íratják veled. A tesztről annyit,hogy igen érdekes kérdések, sőt....nem semmi miként állítják ki rólad,hogy alkalmas vagy e szülőnek, de átmentünk:) Novemberben volt egy tanfolyam amire mehettünk volna, de mi akkor nem tudtunk menni, így áttolódott februárra, 3 alkalom péntek-szombat, szombat,szombat volt ez. Itt 6-7 pár volt velünk együtt. Zömében egyébként lombikozók...Volt a tanfolyamnak száraz része, a hivatalos további ügyintézések, jogszabályi dolgok, nyílt vagy titkos örökbefogadásról film, pszichológusunk, akinél jártunk az alkalmasságin ő is tartott felkészítést ezen a tanfolyamon, és voltak kétszer szülők, akik már örökbefogadtak, hozták a gyermeküket is. Igazából tanulságos, és építő jellegű volt, felszínre hozták a nehézségeket, mellyel azért itt szintén meg kell birkózni és, hogy miként lehet áthidalni e nehézségeket. Utána megkaptuk a tanúsítványokat , hogy elvégeztük a tanfolyamot (nálunk kettőnknek 60 000 forint volt,bárhova mentek, önköltséges).Ezután néhány hétre behívtak minket újra , hivatalossá tették az örökbefogadási kérelmet, erről kaptunk Határozatot, és arról,hogy hányadikok vagyunk a várakozó listán. Ja mi országos listán vagyunk,mert vállaltunk más megyét , ezen felül pedig a titkos mellett döntöttünk. Remélem azért érthetően sikerült leírnom, ha valami kérdés még felmerül benned, írj nyugodtan. Kívánom Nektek a legjobbakat tiszta szívből! sztike
TörlésSzia Sztike, nagyon köszönöm, most már legalább tudom mivel kell számolni. Egyenlőre még nem beszéltünk róla nem tudom a férjem, hogy fog reagálni. Félek, hogy úgy ahogyan én először amikor felvetődött bennem a kérdés. A következő hetekben utána járok a helyi intézményekben.
TörlésEgy kérdés felmerült bennem, amikor a kiajánlás nem fogadtátok el akkor utána hová kerültetek a várólistán? Nálatok érthető volt, hogy akkor és ott nem tudtátok vállalni, de mindenképpen indokolni kell, hogy miért nem akarod. Ha én meglátom a gyereket és nem akarom, akkor indok nélkül is le lehet róla mondani. Illetve lehet tudni a pontos számot is, hogy hányadik az adott pár a várólistán?
Jaj nagyon új ez a kérdéskör annyi bizonytalanság van bennem. Talán, ha a férjemmel megtudom beszélni akkor egy kicsit jobb lesz.
Szia! Nálunk sem volt azért könnyű az elején. Bennem is lassan-lassan kezdett elindulni a gondolat, olvasgattam az örökbefogadásról,és a sors igen furcsa fintora volt,hogy 3 családot is megismertem,akik örökbefogadtak gyermeket. Kettős érzelmek dúltak lelkemben-szívemben.Egyrészt, hogy azok után, mikor a 2. lombik alkalmával megérezhettem végre a boldogság - akkor még nem tudtam mennyire törékeny - mivoltát, és láttuk az ultrahangot követően a mi apró csodánkat (itt voltam először méhenkívüli jobb oldali, és a mi életkénk oly erős volt,hogy már dobogott a szívecskéje 9mm-es petezsákban 2 mm-es kincsünk, csak estére mire műtőbe kerültem, megrepedt a kürt,így az volt az első amit eltávolítottak). Szóval azt követően tudtam, nem tudom elengedni az érzést és egyértelműen egy másik utat járni. A továbbiakban már tudod a történetünket, sajnos hiába örülhettünk immáron újra 3x, elveszítettük a babáinkat...Így indultam el , hogy miként lehet az örökbefogadást elindítani. Férjem nehezebben fogadta ezt, bizony kezdetekben mondhatom hárította még csak gondolatát is, ő akként élte meg,hogy én ezáltal lemondok végérvényesen arról,hogy saját kisbabánk szülessen...Holott nem erről volt szó. Óvatosan közelítettem a kérdést, amikor éreztem nem akar beszélni róla, nem erőltettem. Mindig apró lépéseket tettem, első körben mutattam neki alapítványokat, ahol gyermekek a szüleikkel boldog családként éltek már...és meséltem a 3 párról akikkel a sors összehozott..Minden nappal előrébb került ő is, és már nem utasított el,ha az örökbefogadásra terelődött a szó. Ez volt januárban, az év szeptemberében elindítottuk. Azóta már ő is teljes megértéssel, vággyal valahol már türelmetlenséggel várja , hogy megérkezzen a mi babánk valahol. A várólistán miután mi országoson is vagyunk, nem csúszol hátra. Nagyon felkészítenek a tanfolyam alatt , de a gyermekvédelmisek szintén, hogy nem akkor leszel rossz, és teszel rosszat, ha egy kiajánlásra nemet mondasz. Akármi is az ok. Igen indokként leírtam miért döntöttünk akként ahogy. De ha nincs hasonló probléma , ám valamiért nem tudsz az összeszoktatási idő alatt a gyermekkel kialakítani olyan kapcsolatot (ami 1-2 hónap is lehet, miközben kijárnak hozzád a gyermekvédelmisek), akkor kell tudni nemet mondani. Mert ha nem teszed,és a későbbiekben törnek a felszínre áthidalhatatlan problémák már pedig sajnos ilyen esetek voltak már a gyermekvédelmisek évei alatt,akkor sérül a gyermek,sérülsz Te is mint anya-apa, és több esély nincs,hogy szülővé válhass. Nagyon megértőek - legalábbis itt nálunk Pécsett - és bármi kérdésed adódott, adódik mindig keresheted a Tegyeszt, sőt örökbefogadói találkozók is vannak évente, ahol a már boldog családok és a még várakozók jönnek össze, tapasztalatcsere, szakemberek bevonásával előadások stb. miatt. Remélem mostanra már jobban, erősebben vagy. Muszáj előre tekinteni, és menni-menni tovább! szió: sztike
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésKöszi az infókat, egyenlőre még nem beszéltünk róla, nem volt megfelelő alkalom. Utána járok a helyi TEGYESZ-nél a dolgoknak.
Ne tűnj el kérlek jelentkezz néha, hogy mi a helyzet veletek. Gondolok rád és nagyon drukkolok.
Sztike, hannara.varva@gmail.com, ha magánban írnál.
TörlésPuszi