Tudom mit akarok....

....gyereket, és ezért küzdeni fogok foggal körömmel.

Az előző bejegyzést úgy fejeztem be, hogy nem tudom hogyan, és főleg mikor, most már tudom mind a kettőre a választ. Megyünk tovább és minél előbb annál jobb.

Na hát én a naptáramat nézegetve jól el is döntöttem, akkor ha ez nem számít bele a TB támogatottba akkor akár már most kezdhetünk egy újat (túl jól voltam már a hétvégén, a hasam is teljesen lement, amikor ezt gondoltam), csak jöjjön meg és már szaladok is az intézetbe.

November végén egy konferencia lesz és egy családi esküvő is, decemberi ciklusomban nagyon karácsonyközeli lenne, így biztos nem fogják november végén a stimulációt elindítani, szóval marad az október a punkcióra, ahhoz viszont szeptember végén kell kezeni a leállítót, szóval a következő ciklus végén. Ebben a hitben tartottam magam az elmúlt két nap. Tegnap elkezdett fájni a hasam és elkezdtem barnázni, mint eddig mindíg a leszívás után 11 nap (úgy látszik, ha van transzfer ha nincs ez jön). Ma pedig nagy meglepetésemre meg is jött rendesen. Görcsölök, mint mindíg és elég nagy a mennyisége is.

Ennek tiszteletére hívtam ma az intézetet, hogy akkor most hogyan tovább, mennék kontrollra és kezdeném újra. Na most jött a hidegzuhany. A három hónapot így is ki kell várni!!!! Még mindíg nem értem, hogy miért, de ki kell, hirtelen nagyon elszomorodtam, de amikor a recepciós hölgy kimondta, hogy akkor november vége lehet a következő, hirtelen úgy gondoltam, hogy óóóó hát az itt van mindjárt. De persze ugrik a külföldi konferencia, valószínüleg az esküvő is (hiszen köztudott milyen frankón vagyok a leszívás előtt és után, valószínüleg nem fogom végigtáncolni az éjszakat, örülök, ha egyáltalán el tudok menni).  Persze lehet, hogy egy héttel később lesz vagy hamarabb, de az már akkor sem olyan felhőtlen.

Nagy nehezen sikerült felfognom, hogy most várni kell és ha nincs panaszom nem kell visszamennem, így a következő vérzéskor kell jelentkeznem, hogy kérjek időpontot a következő ciklus 21. napra.

Egy szó mint száz október végén idulhat a leállító és november végén lehet a punkció.

Mikor ez ma délután végleg tudatosodott bennem, volt egy kis szabad időm ezzel fogakozni, akkor megint elkeztem agyali. Csütörtökre bejelentkeztem egy ételintolerancia vizsgálatra és a helyi labort is felhívtam, mi kell ahhoz, hogy a három pontos cukorterhelést, inzulin szintekkel viszgálatot megcsinálják.

A ételintolerncia a gyortesztes 46 élemiszer és alapanyagra, ebben a glutén is benne van.

Laktózt is kelle nézetnem, de erre a H2 kilégzés teszt van, vagy vérből genetikusan, de itt helyben még nem találtam meg rá a megoldást, lehet hogy ezért kedves kis fővárosunkba kell utazni.

A másik az IR. A helyi sztk laboros hölgy közölte, hogy csak beutalóval fogadnak, irassak a szakorvossal. Mondtam, hogy én ezt magamtól szeretném nincs szakorvosi beutalóm vagy ha azt akarok akkor majd hívom jövőre, mert oda hamarabb nem jutok be. Ekkor kedves volt és mondta, hogy irassak a háziorvossal egy ajánlást ez is beutalónak számít. A háziorvos a glükóz vizsgálatot kérheti, de az inzulinért fizetnem kell. Mondtam, hogy remek, fizetek, csak ne keljen már ezért is Pestre mennem. Szóval kell egy ajánlás a háziorvostól, meg irassam ki a glükózt, váltsam ki és vigyem (ezen azt hittem elröhögöm magam, 75 g cukrot sem biztosít számomra a TB, még ezt is vinnem kell :))). És még azt is elmondta, hogy éhgyomorra kell menni bármelyik nap 7-re. A labor a munkahelyemtől 300 m-re van így ez kivitelezhető lesz jövő héten valamelyik nap, 2 órás procedúra, mivel a három pont az 0, 60 és 120 perc.

Ma még tovább gondoltam a dolgokat, ha már megint jön a kényszer 3 hónap akkor használjuk ki. Újra elkezdek sportolni, teljesen le vagyok amortizálva úgy érzem jót fog tenni a mozgás nem csak a testemnek a lelkemnek is.

Lélek: ezt is átgondoltam, keresek egy pszihológust, kipróbálom. Nagyon régen gyerek koromban voltam már, édesanyám vitt el amikor apám meghalt. Most úgy érzem kezd túl nőni rajtam ez az egész dolog és jobb ha kérek segítséget mielőtt elhatalmasodik ez az egész rajtam. Sokan úgy gondolják, hogy akkor Ők betegek, ha pszihológushoz kell menni, de én nem így látom. Számomra most Ő lenne az a külső, ráadásul szakmailag hozzzáértő személy aki reális utakra terelne, aki meghallgatna és segítene lélekben megerősödni, mert most ott érzem magam gyengének. A megfelelő személyt még keresem.

Ezen kívül próbálok időpontot szerezni egy esztétika fogászatra van egy kacskán álló fogam szeretnék vele valamit kezdeni.

 

De legalább jobban vagyok főleg testileg, a lelket meg helyre rázzuk a következő hónapokban.

 

A terv tehát még egy azaz az 5. lombik (3. tb támogatott) idén.

 

Ezt a kárácsonyt már hármasban ünnepeljük, érzem.