Csend a lélekben

Nem érzek semmit.
Nem is tudom, hogy ez jó vagy inkább jobb lenne, ha tombolnék, de most ezt érzem, a nagy semmit.
Tegnap a telefon után ugyan volt egy kis pityergés és kiakadás, de ennyi.
Az is furcsa, hogy a hétvégén egyszer sem írtam, hogy izgulok az embriók miatt, úgy el voltam magammal foglalva, hogy alig jutottak eszembe. Úgy érzem, hogy minden újabb próbálkozásnál egyre nyugottabb és közömbösebb vagyok.
Visszaolvastam az örökbefogadással kapcsolatos posztomat, lehet, hogy ezt a nézőpontomat át kell gondolnom, ha valóban gyereket akarok.
Valahogyan megpróbálok vele előhozakodni a férjemnél. Soha nem beszéltünk még róla. Nem ez nem feladás csak biztosítás afelől, hogy egyszer csak lesz egy gyerekünk. Látom a hosszú procedúrát ezért lehet, hogy el kellene kezdeni. Jövő héten utána járok ennek is és az ételérzékenység vizsgálatnak is. Ja és még az IR-t sem csináltattam meg. Na kezdődik megint ..., valóban harcos vagyok.
Mivel nem volt transzfer így ezt a TB felé nem jelentik le az intézetben így valóban megmaradt egy alkalom, mindíg megijedek, hogy fogynak a lehetőségek, de amikor elkezdek számolni: 4 db volt, de ebből egy kutatási program egy meg tarnszfer nélküli, akkor valójában csak 2 volt. Akkor még 3 van, ilyenkor egy kicsit megnyugszok, de akár ez a három is úgy fogyhat el mint az előzőek. Talán ezért jött most ez az örökbefogadásos gondolat is bennem. Ez azért nem azt jelenti, hogy megváltozott a véleményem, de ha ez lesz az egyetlen lehetőségünk, akkor át fogom gondolni.

Állapotom: az éjszakák még nem az igaziak és a hasam is nagy még, de a közérzetem már sokkal jobb.

Egyenlőre nem tudom, hogyan tovább, illtev azt nem, mikor.

Szomorú befejezés

Ma reggelre 0 azaz nulla db embriónk maradt, így a transzfer elmarad.
Amikor megkérdeztem a biológust, hogy ez normális-e, azt válaszolta, hogy sajnos nagyon változó az arány nem lehet előre megmondani, van amikor 20 db-ból egy sem és van amikor 2-ből 2 eljut blasztociszta állapotig.
Már tegnap elég sokkolóan ért bennünket a hír, hogy csak egy db van. Álmainkban sem gondoltuk volna hogy 15-ből 0 lesz. Főleg úgy, hogy a múltkor 11-ből 2 is lett. Már azon gondolkoztunk, hogy majd megfűzzük a Tanár Úrat, hogy 3-at kérünk vissza, na hát ez az álom már tegnap elszállt. Ma pedig minden további remény.
Már most látom, hogy talán ezt lesz a legnehezebb feldolgozni. Hiába a 60 db injekció, a vitaminbogyók, a fehérjepor, szenvedés a stimuláció alatt, az altatás, a fájdalom, a rosszullétek, az izgalom, a várakozás.
Úgy van vége, hogy igazából el sem kezdődött.

Punkció + 4 nap

A jó hír, hogy jobban vagyok, de ma azért lemente az intézetben biztos ami biztos. Van folyadék a hasüregben az okozhatja a tüneteket. A tanács, hogy igyak, igyak, igyak. Tanár Úr azzal búcsúzott, hogy akkor várunk holnapig.

A rossz hír, hogy mindössze 1 db embrió van ami úgy tűnik, hogy talán  eljut blasztociszta állapotba.

:(( 

Holnap 8-kor telefonálhatok.

Punkció + 3 nap

Ma nagyon sokat ittam, valóban annyit ami csak belémfért és az ki is jött szerencsére. Már egy kicsit jobban vagyok, most már nem feszít úgy a hasam.
Ha holnap is rossz lenne akkor visszamegyek az intézetbe.

Punkció + 2 nap

Nagyon szarul vagyok. Éjszaka szinte semmit nem aludtam. Fáj a hasam, a gyomrom, hányingerem van, elég nagy a hasam is, alig bírok mozogni. Csak fekszek, de még megfordulni is nehezemre esik. Próbáltam fájdalomcsillapítót is bevenni, de semmi sem használ. A folyadékot erőltetem magamba, de nem javul a helyzet. Félek, hogy kórház lesz a vége. :(

Punkció + 1 nap

8-kor telefonáltam az intézetbe. 7-en vannak.
A hasam az még mindíg fáj ha mozgok, így ma egész nap pihi lesz meg persze sok-sok víz.

4. Punkció

Már annyiszor leírtam részletesen így most csak címszavakban az elejét:
- érkezés fél 8, éhgyomomorra
- aneszteziológus aszisztensel konzultáció, kicsit meglepődött, hogy a Fraxiparine-t már 2 hete adom
- irány a szoba
- átöltözés hálóingbe
- infúzió bekötése
- pisilés
- séta a műtőbe
- ébredés még a műtőben
Na innen volt érdekes, ilyen még soha sem történt, hogy már a műtőben magamhoz tértem és hallom, hogy mondják, hogy vérzem és érzem is amit csinálnak. Olyan volt, mintha dugdosnának valamit a hüvelyembe úgy rendes erővel, éreztem a fájdalmat is. Kinyitottam a szemem és mondta az anesztes, hogy vérzek, így egy kicsit még maradunk. Volt annyi erőm, hogy már kérdeztem is, hogy mennyi lett. Jött is a válasz a biológus még számolja. Ebben a pillanatban kiszólt a kisablakon a biológus, hogy 15.  Majd a következő kép, hogy kezemnél és lábamnál fogva rángatnak át az ágyra, és nagyot huppanok. A következő vágás, hogy a szobában vagyok és jön az aszisztens, hogy nézzük meg nagyon vérzek-e, kitakargatott, kérte emelkedjek meg és mosolygott, hogy jól van nem vérzek majd újra elmondta a bűvös 15-ös számot. Mosolyogtam és mondtam, hogy igen emlékszem.
További vérzés még annyi sem volt mint a múltkor, szerencsére.
Volt még egy lány ma szintén blasztos beültetéses, nekik már az 5. próbálkozás. Amikor őt visszahozták és magához tért mondta, hogy 30 percet voltam a műtőben, az elég soknak számít, 15 percet szoktak számolni, de van aki még annyit sincs benn. Persze függ a tüszők számától is, de a 30 perc akkor is sok.
Nemsokkal később már ehettünk, ihattunk és fél 11-kor már kinn ültünk a váróban. Pár percel később behívtak. Tanár Úr elmondta a szokásosat és úgy búcsúztunk el, hogy kedden találkozunk.
Még egy érdekesség, szerdai napokon nincs Tanár Úr, hanem a Csongrádi főorvos Úr rendel, de jövő héten szabin lesz. Az aszisztens mondta, hogy szerdán nem lesz itt senki, így össze kell szednie a sejteknek magukat, hogy jók legyenek 5. napra (ugye a múltkor is csak 6. napra érték el a blasztociszta állapotot). Rákérdetem Tanár Úrnál is erre az estre és a következő választ kaptam: "Nézze, ebben az intézetben még nem történt olyan, hogy valami ne akkor történt volna amikor kell. Ha szerda lesz a napja akkor ittmaradok és szerdán lesz. Nyugodjon meg, emiatt nem kell aggódnia."
Szóval kedd vagy szerda. Amikor jöttünk el a biológus már mondta is, hogy 11-et tudod megtermékenyíteni. Holnap reggel 8-kor telefonálhatunk.

A hasfájás szokásosan megvan, délután még elégé környedve közlekdtem a szoba és a WC között és igen csak görcsölt pisilés közben. Most már jobb egy kicsit, de még nem az igazi.

Punkció időpontja

Csütörtök 7:30.
Tüszők szépen nőnek kb. 8-8 db mindkét oldalon. Holnap este 20:00 tüszőrepesztő, valami új kiszerelésben az Ovitrell (csavargatós, pipettás).

Németország

Első nap amíg a férjem dolgozott, addig én aludtam :) és filmet néztem, jó volt egy kicsit teljesen kikapcsolni. Este pedig találkoztunk a kinnt élő barátainkkal (egy házaspár). Megmutatták a belvárost és elvittek egy szuper hehyre, ahol  házi sörök voltak (a férjem örömére, ja és még én is ittam sört, ugyan csak citromosat, de azért ez nagy szó) és nagyon finom vacsit ettünk a helyi specialitásokból.
Másnap én újra találkoztam a lánnyal akivel egy kicsit shoppingoltunk és 1 óra körül el is indultunk haza a férjemmel. Tettünk egy kis kitérőt tirol felé, csodálatosak azok a hatalmas hegyek és megkerestük a mesebeli kastélyt is (Neuschwanstein). A csupa torony és bástya épület­együt­tes egy ma­gányos szirtfokon áll, egy alpesi tó közelében. Csodálatos a látvány. Fel ugyan nem mentünk csak lentről csodáltuk, mert meleg is volt és úgy gondoltam a szépen érő petécskémiet nem vonszolom oda fel. Most már szúr az oldalam rendesen, dgad a kezem (ez egy édekes tünet esdig mindíg megvolt és ha beadom a tüszőrepesztőt akko még jobban felvizesedek, nem csak a kezem lában, hanem a hasam is). Szóval örülök, hogy megvagyok ez a túra nem hiányzott. A férjem is aranyos volt, azt mondta majd egyszer visszajövünk kényelmes túracipőben és kevesebb petével :).
Úgy gondoltuk majd megalszunk valahol útközben, de a németeknek és az osztrákoknak még van szállodakultúrája így minden fullon volt, tehát hazjöttünk, hajnal 3-ra értünk haza. Ma egész nap csak vonszolom magam, mosás pakolászás és holnap UH.

UH és utazás

Tegnap voltam UH-on. Szépen nődögélnek a tüszők több mint 10-et számoltam össze, ahogy sorta a doki. Gyorsan nőnek, így mint eddig mindíg rövid lesz a stimuláció, jövő héten hétfőn megyek legközelebb és szerdán vagy csütörtökön leszívás, majd hétfőn meglátjuk :).

 

 

És most Németországból jelentkezem, mivel elkísértem a férjem. Neki egy továbbképzése van én pedig jöttem pihenni :). Elég hosszú volt az út, már alig vártam, hogy ideérjünk. Egy nagyváros peremkerületében van a hotel. Itt nem sok mindent lehet csinálni, de napközben elvagyok, sétálok, olvasok, alszok, filmet nézek és 5 körül a férjem is vissza ér. Ma este egy magyar párral találkozunk akik a baráti társaság része, csak elfújta őket a szél Németországba. A srác pont itt dolgozik a nagykövetségen és kijött vele a felesége is, így lesz aki körbe kalauzoljon bennünket a városban. Szóval este városnézés, vacsi, beszélgetés. 

3 szuri/nap

Ez a napi adag: Suprefact szuri reggel, Fraxiparine szuri délben, vitaminok délután (B6, folsav, C-vitamin, D-vitamin, E-vitamin), délután fehérjepor tejben feloldva, este Gonal-F szuri.
Szerdán megyek UH-ra, csütrötökön pedig elkísérem a férjem Németországba 3 napra. Így a következő és egyben utolsó UH hétfőn. Így 4. alkalommal már nem szórakoznak olyan sokat az emberrel, tudják hogyan megy a dolog. 20-a után szerdán vagy csütörtökön lesz a leszívás.

Indul a stimuláció

Már ma kezdhettük volna a stimulációt, de mivel a férjemnek jövő héten van egy külföldi továbbképzése, így mondtam, hogy húzzuk egy kicsit, mert biztos akkorra esne a punkció amikor még nincs itthon. Azt is figyelembe kell venni, hogy megint blasztociszta beültetés lesz, így csak szombaton kell elkezdenem a stimus szurikat (Gonal-F). Jövőhéten csak csütörtökön kellene mennem UH-ra, de ha már így alakult akkor elmennék a férjemmel én is.  Akkor viszont csak szerdán tudok menni UH-ra, akkor pedig nincs az én orvosom, de sebaj, az UH-t a másik doki is meg tudja csinálni. Sőt lehet a punkció is szerdára fog esni, szóval lehet hogy azt is a másik doki fogja csinálni. De szerintem mindegy, mert a másik is jó orvos.

Elmondtam a hematológus dolgot is, hogy a stimuláció alatt és után Fraxiparine-t fogok használni, persze, hogy húzta a száját.  Elkezdte mondani, hogy most  még nem kell, meg a stimuláció első napjaiban sem, mert nincs olyan hormon szint..., szóval nem nagyon tetszet neki, de mivel nem feleseltem, csak bólogattam, felírta a lapomra és kész. Én már pedig adni fogom és kész, ha tetszik neki, ha nem. Most már tudom, Popi mire utalt azzal, hogy nem fogja Őket érdekelni a vizsgálatok eredménye, mivel nem Ők rendelték el a további vizsgálatokat. De az a lényeg én szóltam, a kartonomra felkerült és én plusz egy injekcióval gazdagabb leszek minden nap.

Megjött ...

Tegnap megjött, így hétfőn irány Tapolca.