6. lombik avagy a kezdetektől a végig

Amikor Parádfürdőről hazajöttem, következő héten indult a leállító. Persze megint elég nehéz volt eldöntenie a dokinak, hogy mikor induljon a leállító, mert 21. napon még nem volt peteérése, de volt két szép tüszőm. Azt mondta, ha elhisszük ezeknek a tüszőknek, hogy még megérnek akkor akár 10-14 nap múlva is ráérnék elkezdeni szűrni a suprefactot, de ha nem hiszünk nekik akkor néhány nap múlva kezdeni kellene. Az volt a veszély, hogy ha tűszőérés előtt vagy annak környékén kezdem el a szurikat, akkor nagyon elhúzódik a ciklus. De találtunk egy köztes alkalmat amikor kezdtem a leállító szurikat. A ciklusom sem húzódott el jobban mint máskor szokott. A 3. napi uh azonban még mindig ott volt a két tüsző a jobb petefészekben. Nem tudtam, hogy ez most mit jelent, egy kicsit megijedtem. De Tanár Úr nem csinált belőle nagy ügyet, kicsit gondolkodott és kitalálta mikor induljon a Gonal-f. Hasonló adagban, mint eddig, néhány napig emelt adag ment.

A tüszők szépen fejlődtek.

Eljött a leszívás időpontja: 15 petesejt. Boldog voltam :)). De közben olyan rosszul, hogy mint még soha. 8 órakor én voltam az első, de délután 2-kor még azzal küzdöttem, hogy feltudok-e egyáltalán ülni, anélkül, hogy elájuljak. Mérhetetlen vérnyomás, 50-es pulzus, a hasam is borzalmasan fájt. Kaptam sok-sok infúziót, egyik zacsit hozták a másik után és kaptam fájdalomcsillapítót is.

Szóval minél több beavatkozás volt annál rosszabbul viseltem. Két napig meggörnyedve jártam, még az ágyban való megfordulás is percekig tartott. A rengeteg folyadéktól 20 percenkét jártam pisilni.

Másnap reggel telefonáltam, de szomorú hírrel fogadta, csak 5 db termékenyült meg és osztódott másnapra. Nagyon szomorú voltam és ehhez még fizikai fájdalom is társult. Én már majdnem lemondtam róluk. A férjem biztatott, hogy erősek és kibírják 5 napos korukig, hiszen megint blasztociszta beültetést terveztek.

4. napra már elég jól voltam, de még mindig nem voltam tökéletesen, hasam felpuffadva és egész nap hányingerem volt, ha ettem azért, ha nem azért. Ezen a napon a 3. napi állapotot tudta mondani, amikor is még mind az 5 embrió megvolt.

5. napra a hányinger továbbra sem enyhült. Telefon reggel az intézetbe, még 2 embrió volt, de egyik sem érte el a blasztociszta állapotot, így még egy nap várakozás következett.

6. nap reggel újra telefon....csak úgy zakatolt a szívem. Alig aludtam egész éjszaka....De a biológus szomorú, együtt érző hangja közölte, hogy sajnos mindkét embrió elhalt, így nem lesz beültetés.
Valami hatalmas nyílalt belém, annyira fájt belül, hogy majd meg őrültem, alig tudtam megszólalni.
Fizikálisan is szarul vagyok, de most már lelkileg is.

Most már szinte biztos, hogy nem lesz vérszerinti gyermekem. Szomorú, de tudomásul kell vennem. :(((