Punkció - 4 petesejt

Feltűnően nyugodt voltam reggel, na egy csapásra megváltozott amikor a Kaáli ajtaján beléptünk. Sokan voltak, de néhány percen belül jött is kedvecdokkerünk és közölte a férjemmel, hogy akkor most elrabol és hogy visszajön-e egyáltalán értem. Felkísért az öltözőbe és közölte, hogy teljesen öltözzek át. Most már értem a kisvirágos hálóinges bejegyzéseket, így gondoltam elődeimet követve én is egy ilyet választok. Persze fordítva vettem fel, így amikor kimentem az asszisztensnő lecseszett, hogy fordítva vegyem fel és hozzak lepedőt is. Majd irányított, hogy menjek balra, persze én jobbra mentem.... szóval egy kicsit bénáztam, de hát nem voltam túlságosan felvilágosítva. Elmentem a mosdóba és leültem, vártam. Nem láttam az órát, így nem tudom mennyi idő telhetett el, de soknak éreztem,  és egyre idegesebb voltam. Két lány volt még előttem.
Az altatós papíromra ráírtam, hogy nagyon rosszul szoktam lenni utána, így amikor besétáltam a műtőbe és felpattantam az ágyra, már kérdezte is az aneszteziológus doktornő, hogy valóban rosszul szoktam-e lenni. Mondtam, hogy igen, erre pedig megígérte, hogy most nem leszek. Szúrt egy vénát viszonylag könnyen, így mondtam is neki, hogy szerintem a nehezén túl vagyunk. Jött a szédülés és már aludtam is. Következő kép már az őrző, ahol a nővér közölte, hogy 4 db petesejt lett. Nem is tudtam, hogy ennek most örüljek, vagy szomorkodjak. De minden esetre van, így inkább örülök, remélem jó kis szívósak.
Nem volt hányingerem és a felültetés, átmászás a kényelmes fotelbe sem viselt meg, nevetgéltünk a többi lánnyal. Az anesztes is többször kinézett minden rendben-e. A végén rákérdeztem, hogy mit kaptam, a lényeg, hogy nem morfinszármazék volt.
10-re mentem, fél egykor már öltöztem és 1 órakor már úton voltunk hazafelé. A felöltözés után még mindent megbeszéltünk a dokival. Holnap délelőtt telefon, most lehet megint izgulni.

Még néhány tüsző beindult

A 4 ampulla Menopur megtette hatását, még néhány tüsző beindult. A 4 ampulla marad ma és holnap is + Cetrotide is.
Kedden este tüszőrepesztő és csütörtökön  délelőtt leszívás. Kicsit félek .......

2 tüsző :((

Sajnos a Menopur nem igazán használ, a 7. nap 2 darab tüsző volt, meg néhány kisebb, így 4 ampullára emelte a Menopur adagot naponta a doki. Plusz holnaptól megy a Cetrotide is.

Ilyen kevés még soha nem volt, azért egy kicsit elkeseredtem, hogy megint nem jutunk el a beültetésig sem. :(((

Sajnos az én vérnyomásom is ingadozik, ma reggel 154/80 volt 117 pulzussal, de szerencsére hamar lement.

Vasárnap UH.

Kezdődik...

Kicsit megkésve de boldog új évet kívánok mindenkinek.

Elkezdődött... az év is, a 7. lombik is.......már nagyon vártam. 

A fogamzásgátló abbahagyása után azt hittem megőrölök. Amikor szedtem is sokat fájt a fejem és a férjem állítása szerint is kezdtem "idegbeteg" lenni, de amikor abbahagytam, hát még szörnyűbb lett. Örökös fejfájás, hasfájás, gyomorfájás, hőhullámok.....gondoltam, ha megjön (az utolsó gyógyszer bevétele után 4 nappal) jobb lesz, hát nem lett. DE tegnap beadtam az első stimus szurit este és láss csodát, végre ma reggel nem fejfájásra ébredtem. 

Pénteken UH. Meglátjuk, hogyan növesztem a tüszőcskéket.

Januárban lombik

Tegnap voltunk kedvenc dokkerünknél a következő konzultáción. A fogamzásgátlót már 6 napja szedtem, volt UH, minden rendben. Január végén elutazik egy továbbképzésre, ezért az volt a kérdés, hogy előtte vagy utána csináljuk a következő lombikot. A munkahelyem szempontjából nekem jobb a január, ezért úgy döntöttünk, hogy még előtte megoldjuk. Így az antagonista protokoll szerint még 12 napig szedem a fogamzásgátlót (minimum 18 napig kell szedni). Majd rá 5 napra indul a stimu (az van a papíron, hogy a fogamzásgátló abbahagyása után 2-7 nappal jelentkezik a menstruáció, de ez a kezelés szempontjából nem lényeges). Így egy kicsit nem értem most ezt a protokollt, hogyan lehet az, hogy még meg sem jön de már indul a stimuláció?
Ami jó hír hogy nem lesz suprefact. A stimuláló szuri Menopur  2 ampulla, ezen kívül Klion-D, Aspirin protect és Prednisolon. Na ezek közül egyiket sem kaptam még. Ja és megy még 0,2 Fraxiparin is (ez is érdekes lesz, mert 0,4 kiszerelésem van, előretöltött fecskendőben, ami kb. az egész fél milliliter). Az első UH jan. 9. Leszívás a rákövetkező héten. Most egy kicsit begyorsultak az események :). Azt mondta a sárgatest támogatást majd megbeszéljük.
A doki nyugodt, vidám, viccelődő volt mind mindig, imádom :)). Az utolsó reményem benne van, ja meg persze magamban.
Ami nagy meglepetés volt, hogy szólt az asszisztensnőknek, hogy adjanak fecskendőt, injekciós tűt. Nem is értettem, ilyen velem még soha nem fordult elő, az előző intézetben csak a figyelmünket hívták fel, hogy el ne felejtsünk venni a gyógyszertárban, vagy ha elfelejtettem mondani a gyógyszertáros hölgy már rutinosan visszakérdezett, hogy hányat kérek. És ez szuper vékony tű, úgy örülök ezzel öröm lesz "dolgozni" :).

Most pedig még néhány nap hajrá az ünnepekig, még egy kis vásárlás, csomagolás és utána 2 hét pihi otthon :).
Az én kívánságom az hogy jövőre már hármasban ünnepeljük ezt az ünnepet, vagy így ... vagy úgy ....

Mindenkinek áldott, békés karácsonyt és boldog új évet kívánok!

Kaáli október

Nem igazán van mit írnom. Annyi történt, hogy voltam Krizsánál, megmutattam neki a műtét eredményét és megbeszéltük a protokollt januárra. Ami azt jelenti, hogy decemberben kezdem a fogamzásgátlót. Antagonista protokoll lesz, ilyen még nem volt, a cél jó minőségű petesejtek előállítása. ű
Addig is itt az év vége, ez mindig olyan zsúfolt, ezért is hagytam januárra a lombikot.

Laparoszkópia és hiszteroszkópia, beszámoló és eredmény

Egy kicsit rosszabb volt mint számítottam, de túléltem, a legrosszabb része talán az éhezés volt és a széndioxid okozta mellékhatások, de erről később.

Vasárnap este 6-kor még ettem egy könnyű vacsorát és ezután már csak folyadékot ittam. Hétfőn még húsleves, kakaó, gyümölcslé volt a napi menü, de már este éreztem, hogy nagyon éhes vagyok. Másnap 7-re a kórházban voltunk. A betegfelvételen bejelentkeztem, kaptam egy fehér mappát, amibe a kötelező vizsgálatok eredményét is bele kellett tenni (ekg, mellkasröntgen, vércsoport, teljes vérkép, vizelet). Elsétáltunk az osztályra majd egy kis várakozás után egy nővér elkísért az ágyamhoz. Elmondta, hogy majd jön a nappalos nővér meg egy doktornő és majd felvesznek. Átöltöztem, befeküdtem az ágyba és vártam, a szobatársak nem voltak túl beszédesek, de a végére jó összemelegedtünk. Jött a vizit az osztályvezető főorvossal az élen, kedves mosolygott és utasította a mellette álló fiatal rezidens doktornőt, hogy vegyen fel és intézzen el mindent velem kapcsolatosan. A vizitet követően egyedül is visszatért, megfogta a kezem és kihúzott a szobából. Kedves volt, kérdezte minden ok-e, van-e valami kívánságom és mondta, hogy holnap velem kezd a műtőben én leszek az első áldozata :). A nővér majd a fiatal doktornő felvette az adataimat, az anamnézist és szereztek időpontot az aneszteziológushoz. Ott elég sokat vártam, de az anesztes is nagyon kedves és mosolygós volt. Visszacsoszogtam a szobába és megittam a hashajtó folyadékot, amit saját magam váltottam ki (a doki írta fel a receptet), hogy ne azt a szörnyűséget keljen meginni, mint amit ott adnak és ne keljen beöntés. Ez egész jó ízű volt, mint egy joghurt és mindössze 1 dl. Innentől már csak vizet ihattam, de azt jó sokat. 3 órával később volt egy 1 órás wc-re szaladgálás, majd semmi, már örültem is neki, hogy ez ilyen egyszerűen ment, de este 9-kor újra kezdődött (akkor már olyan volt mint a víz, bocsi :))). A nővértől megkaptam a műtétek előtti  este szokásosan adott xanaxot (szóval "tök nyugodtan" jártam a wc-re fél éjszaka :)). Még reggel is volt néhány kör, de úgy tűnt végre vége van. Lezuhanyoztam, frissen borotválkoztam (még este jött a nővér, hogy reméli nem alszok még, mert borotválkoznunk kell, mondtam, neki van saját borotvám és megszoktam oldani magamnak). 7-re jött a nővér aki szúrt vénát, befáslizta a lában és kaptam egy újabb nyugtatót (dormicum). Ez valóban segített, egyáltalán nem izgultam, laza és kicsit kábult voltam 8 órakor, amikor a betegszállító fiú jött értem. Felmásztam az ágyra meztelenül, majd betakart egy zöld lepedővel. A műtő előterében áttett egy másik ágyra, leszíjazta a lában (még viccelődtem is, hogy ne féljen nem szaladok el) és leállított a műtő bejárata mellé, majd közölte, hogy Ő megy, majd jönnek értem. Úgy éreztem, marha hideg van így kiabáltam neki szerezzen még egy lepedőt, mert megfagyok, aranyos volt hozott is, így egy kicsit jobb lett. Nem tudom meddig lehettem ott nem igazán volt időérzékem, de azt tudom, hogy mindenki rám mosolygott mikor elment mellettem és éreztem a reggeli kezdés hangulatát, hallottam a beszélgetéseket. Majd egyszer csak jött egy fiatal műtős srác és mondta betol a műtőbe. Néhány dolgot még kérdezett amire válaszoltam, de most meg nem tudnám már mondani mik voltak azok, és hirtelen sokan lettek körülöttem.  Elkezdték az ágyat felszerszámozni, ekg tappancsokat feltenni, majd láttam ahogy benyomja a branülbe a koktélt és innen képszakadás, még a szokásos melegség és szédülés érzés sem volt. A következő érzés, hogy a szobámban fekszek és nehezen kapok levegőt, köhögnöm kell, mert valami van a torkomon, de egy köhintéssel minden rendben lett és egy kicsit észhez is tértem és állítólag pacalpörköltet emlegettem :) (pedig nem is szeretem). Van egy emlékképen, hogy a doki áll az ágyam mellett és mond valamit, amiből az maradt meg, hogy komplikáció mentes volt a műtét és holnap megbeszéljük 9-kor. A műtét kb. 1 óra volt és én 12 órakor ébredtem, ekkor telefonáltam még elég félkómásan a családnak, hogy minden ok. Majd még egy kicsit visszaaludtam, de 1 órakor olyan hányingerre ébredtem, azt hittem megőrülök, jött a nővér aki itatott velem néhány kortyot vizet és az asztalomon lévő torokfertőtlenítőből!! adott egyet a számba (már napok óta kapart a torkom így vittem magammal). Na hát ettől még rosszabb lett, nem tudom még hányszor jött be a nővér és mennyi idő telt el, de már kezdtem mérges lenni, és mondtam a nővérnek, hogy most! kérek cerucart vénásan. Láttam, egy kicsit meglepődött, és mondta, hogy csak a főnővér adhatja és...., újra hangsúlyoztam, hogy most kérem (azt hiszem mindenki tisztában volt vele, hogy az osztályvezető főorvos betege vagyok és senkinek sem lesz jó, ha nekem rossz). Megkaptam a cerucárt, mondanom sem kell 10 perc múlva jobban lettem és elaludtam. A katétert még a műtőben kihúzták, így a nővér kezdett aggódni, hogy most már pisilnem kellene, de felébreszteni sem akart. 4-kor tértem újra magamhoz, akkor már hányinger nélkül. Jött a nővér, hogy pisiljek, mondtam neki nem érzem, hogy kell, de kérte próbálkozzak. 5-körülre sikerült felülnöm ettem egy kis kölesgolyót, és sikerült ájulás nélkül kitipegnem a wc-re és még talán soha nem örültem így a a pisilésnek. A vállam és az oldalam azonban elégé szúrt, csak háton fekve volt jó (vagy úgy sem). Ez volt a legkellemetlenebb, de erre felkészítettek, mivel a hasat széndioxiddal fújják fel a műtét során, hogy a szervek elváljanak egymástól, nagy részét leszívják, de kell 36-48 óra, hogy teljesen kiürüljön és ez okozza ezt a szúró érzést a vállban és a bordák alatt. Nem is kell mondani nekem 48 óra, de inkább még egy kicsit több volt, mire elmúlt a szörnyű fájdalom. Éjszakára kértem fájdalomcsillapítót, de így is többször fenn voltam a szúró fájdalom miatt és a branül sem könnyítette meg a helyzetet. Másnap reggel is elég kivert kutya pozícióban közlekedtem, de hazaengedtek. Három vágásom van, egy a köldökben, kettő pedig a bikinivonalban bal és jobb oldalon. Még nem tudom mekkora vagy milyen mert csak vasárnap vehetem le óla a kötést.

9-re a férjem is megérkezett és bementünk mindketten a dokihoz. A doki elmondta, hogy mindent rendben talált a méhen belül, a hasüregben is minden rendben leszámítva két lencse nagyságú emdometriumot. Szóval endometriózis? Olvastam már róla de még mindig nem igazán értem, miért is okoz ez meddőséget. A doki szerint még akár ez is állhat a sikertelenségek hátterében. Eltávolította, de ez olyan alattomos, hogy visszatér, így minél hamarabb teherbe kellene esnem (haha, mintha nem ezen lennénk :)))

Kedvenc dokkerünket nem sikerült ma elérni, írtam neki sms-t, hogy ki vagyok és hogy kérte tájékoztassam a műtét kimeneteléről. Most várom, hogy hívjon. Nagyon kíváncsi vagyok Ő mit fog mondani.

Kicsit hosszú lett ez a bejegyzés :).