2014. július 2., szerda

M. doktornál, PCT vizsgálat

Fülöp doktor javaslatára M. doktorral kellene elvégeztetni a PCT vizsgálatot és a HSG-t.
M. doktort hívtam a kórházban, szerintem marha szerencsém volt, mert kértem és kapcsolták. Megbeszéltük, hogy kérjek időpontot a következő alkalomra a magánrendelésére (ennyit a tb támogatott dologról :)). Kedden már mentem is hozzá, kedves és "finoman" dolgozik (volt már dolgom egy-két állattal). Látott egy 23 mm-es tüszőt így megállapodtunk, hogy másnap megcsinálja a PCT vizsgálatot. Este házasélet, reggel jelentkezés a kórházba fél 8-kor. Megbeszéltük még, hogy a következő ciklusban pedig megcsináljuk a HSG-t, ami nem is HSG, hanem Hycosy lesz, mert ez az ultrahangos, nem a röntgenes.
Ami a pláne, hogy két nap alatt két olyan szót is hallottam, amit nem akartam. Az egyik, hogy "nézze ezt sok kis apró tüszőt, ez PCOS gyanú". Annyian láttak már az elmúlt 3 évbe, de ezt még senki sem mondta. Kíváncsi leszek a hormonleletekre, mert az fogja eldönteni, hogy akkor most van vagy nincs.
A másik mondat pedig már másnap hangzott el a PCT vizsgálaton "van egy kis méhszájseb". Micsoda? Eddig ezt sem mondta senki.
A PCT vizsgálat az ÁEK-ban volt. Reggel betegfelvételen bejelentkeztem, majd irány a másik épület a Meddőségi Központ. Azért megállapítottam, ide vagy oda Tapolcáról alkotott véleményem, az a környezet mégis csak más volt, mint ez. Volt egy pár előttem inszeminációra, a fiú megkapta a kis tégelyt és bement a folyosón lévő WC-be!! Háááát, nem éppen optimális mintaadási körülmények. Ehhez képest Tapolcán, meghitt szoba van dvd lejátszóval, újságokkal, kanapéval és az  is TB-s, akár csak ez. Na mindegy is, mert mi nem ide járunk.....
A vizsgálat olyan volt mint egy rákszűrés, talán egy picit hosszabb ideig tartott, amíg egy katéterrel egy kis méhnyaknyákot összeszívogatott, kicsit el is kezdtem vérezni, ekkor említette a méhszájsebet. UH-n megnézte megrepedt-e a tüsző, és megrepedt!
Majd elbúcsúztunk, pénteken lesz eredmény, hívjam.
A kártyámat kiadta az asszisztensnőnek egy cetlivel, hogy írja meg a leletem.
Na szóval a tb támogatott rendszer ma nem hazudtolta meg magát, az asszisztensnő kriminális volt.
Bekopogtam, köszöntem, elnézést kértem, és mondtam, hogy a doktor Úr azt mondta itt hagyta a tb kártyámat. Na jött a leszúrás, hogy "persze, hogy itt hagyta, mert nekem meg kell írnom a leletét" mondta pökhendien. Még egyszer elnézést kértem és mondtam, hogy rendben, megvárom.
Kérdezi:" mikorra rendelte vissza doktor úr" továbbra is nem túl kedves hangnemben. Mondom neki, hogy nem rendelt vissza, csak ez a vizsgálat lesz itt. Na ez után jött a leszúrás folytatása : "Fülöp doktor nem fogja telefonon elfogadni a leletet". Hogy honnan tudta, hogy Fülöpnek lesz, biztos a doki mondta neki. Néztem rá valószínűleg egy kicsit hülyén, így folytatta :"mit gondol, hogy fogja megkapni a vizsgálat eredményét?" ekkor már igen fellengzős hangon. Én meg csak ártatlanul javasoltam két lehetőséget is: postán esetleg e-mailbe. Na ekkor jött csak a fekete leves. Pedig az egyik több száz éve működik (felőlem aztán galambbal is küldhetné.....ezt neki nem mondtam), a másik, pedig a 21. sz-ban elfogadható dolognak tűnik és sokan élnek is ezzel a lehetőséggel. A válaszban szerepelt, hogy mit képzelek én, hogy ő egy postás és hogy ezen a gépen a betegek érdekében nincs internet, majd emelgette a levett kenetmintámat és mondogatta, hogy "sok jóra ne számítson"....stb. Szuper, az asszisztensnő már a diagnózist is felállította. És csak mondta-mondta, hogy így is úgy is be kell menni a leletért és hogy ő jövő héten szabadságon lesz....stb. Na ekkor már a kezembe volt a leletem és a tb kártyám és mosolyogva odaszóltam neki, hogy ha jövő héten szabadságon lesz akkor inkább akkor jövök a leletért, elköszöntem és eljöttem. Persze kicsit felhúztam magam, de adtam egy passzt.

4 megjegyzés:

  1. Hát komolyan. Tipikus magyar egészségügy. Ilyenkor azt mondom talán mégis jobb az itteni álkedvesség.
    Amúgy az is tipikus (sajnos) ahogy írod többször is hogy "elnézést kértem". Én is mindig ezt teszem mintha nekünk kellene elnézést kérnünk hogy neki a munkáját kell végeznie. Ilyenkor mindig utólag jutnak eszembe frappáns megjegyzések amiket bent kellett volna mondanom.
    No de legalább van valami előrehaladás, kiváncsi vagyok mi derül ki a végén, szorítok nagyon...

    VálaszTörlés
  2. Ilyen esetekben szoktam legközelebb csokit vagy pl. női magazint vinni ajándékba az asszisztensnek, vagy az ő szemszögéből társalogni vele, hogy bírja a munkáját, sok páciens van-e mostanában típusú empatikus kérdéseket teszek fel, holott felháborító, ahogy viselkedik!!! Legutóbb egy ilyen nővér nem tudott mit kezdeni a kedvességemmel, mosolygott és a folyamatos negatív puffogás helyett csendben maradt. Persze előre. első találkozáskor nem tudni, de ha találkozni kell vele újra, akkor érdemes bevetni, mert mindkét félnek jobb, sőt, lehet, az utánam következőnek is :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért ehhez személyiség is kell. Én pl. kifejezetten nem vagyok kedves csak úgy. Pedig hány értékesítési tréningen tanítottam a fiataloknak hogy még a telefonban is "mosolygó hangon" beszéljünk. Csak mikor az ember egészségügyi intézményben van (legalábbis én) akkor eleve feszültebb vagyok és nincs energiám eljátszani a kedve mosolygós nőt.

      Törlés