Szép egy család

Ma voltam Tapolcán. Csináltak egy vizelet tesztet ami persze most már negatív lett. Utána Tanár Úr megvizsgált és az UH után mosolyogva közölte, ahogy kászálódtam le az ágyról, hogy "hát ez megint nem sikerült, de a múltheti eredmények után ez nem is meglepő". Már ekkor egy kicsit furán éreztem magam hogy mi a f*szt mosolyog, de elmentem felöltözni. Majd utána elmondta még egyszer annyi kiegészítéssel, hogy ez már valami, hogy a terhesség elindul. Ha akarjuk augusztusban folytathatjuk, szóval a következő vérzésnél jelentkezzek.
Én kis naiv gondoltam megkérdezem, hogy mit javasol, csináltassak-e valamilyen vizsgálatot, de a válasz ez volt: "Nézze, a szükséges vizsgálatok megtörténtek, nincs olyan vizsgálat ami előrébb vinné az ügyet. Csinálni kell."
Köszöntem és kirobogtam még szerintem az ajtót is bevágtam, úgy felhúztam magam. 3. és 21. napi hormonpanelen és az általános kenetvételen kívül semmi nem volt még. Mások beszélnek itt olyan vizsgálatokról amiről még nem is hallottam, Ő meg azt mondja nem kell semmi. Olyan jó lenne tudni, mik azok a konkrét vizsgálatok amiket meg kell csináltatni. Én szívesen elmennék magán dokihoz is, inkább fizetek, mert tudom, hogy annak fejében kapok ellátást. Egy kicsit megrengett a hitem a tb támogatott vizsgálatokban. Meg egyébként is hónapokat kell várni a következő időpontig. De egyszerűen nem is tudom, hogy kihez menjek, mit mondja, ja meg persze semmilyen leletet az intézetben ki nem adtak. Ugyan ki lehet kérni, de akkor úgy néznek az emberre, mint a véres késre.
Nem is tudom mit csináljak, hallottam én már inzulinrezisztenciáról, immunológiáról, haematológiáról és genetikai vizsgálatról, de hogy hol lehet ezeket megcsináltatni azt senki nem írja.
Azt tudom, hogy nem akarok pihenni, folytatni akarom. Ha folytatjuk, akkor újra kell kezdeni mindent az intézetben, megkérdeztem a recepcióst az eredményeinkről, mert sejtettem, hogy lejártak. Kértem is időpontot, 20-án mennünk kell vérvételre, spermavizsgálatra. Szóval ha minden oké, akkor a következő ciklusban indulhat a leállító és augusztusban lesz a punkció és a transzfer.
A munkám miatt nem is bánom, hogy szeptember előtt letudjuk.
Egyébként bármennyire is akarom kiverni a babaprojektet a fejemből, ebben a közegben amiben élek egyszerűen nem megy. A keresztgyerekeimmel (2 és 4 évesek) szinte a napi a kapcsolat, rengetek kismama van körülöttem szintén napi szinten és mindig van valami ami arra emlékezte, hogy nekem nincs gyerekem.
Múlt héten nagy elkeseredésemben mindennek utána jártam, az örökbefogadásnak, ezt inkább hagyjuk, és béranyaságnak is, ami Romániába legális. Látom a barátnőmön is, hogy úgy segítene, azt mondta Ő már a béranyaságot is elvállalja :))).
Még egy ház téma is előkerült a héten. A kis városban ahol élünk válik egy háromgyerekes házaspár (egyébként lombik 3-as ikrek, 9 évesek) és a házuk áron alul eladó. Új épitésű, 2 szintes, hatalmas, még viszonylag az elrendezése is jó. De még nekünk így is egy kicsit sokba kerül, meg amikor elkezdtük megbeszélni, megint hová lyukadtunk ki, hát persze hogy oda, hogy nincs gyerekünk és lehet, hogy nem is lesz.
Szép család vagyunk, egy hétvégén két vetélés. A sógornőmet meg kedden műtötték 8 hetes volt, a magzat nem fejlődött. Nekik viszont természetes úton összehozott baba volt, így a következő ciklusra már szabad utat is kaptak a folytatáshoz. Na ez a másik nagy lelki bánatom, hogy nem tudom hogyan fogom lereagálni, ha bejelentik, hogy baba lesz (nincs még gyerek a családban senkinél). Ezt egyébként is sürgősen helyre kellene magamban rakni, mert úgy érzem hogy ez nem normális, hogy örülök annak, hogy a sógornőm elvetélt. Nem értem magam én egyébként egy kedves, segítőkész ember vagyok, mindig mindenkinek mindent elintézek, kijárok. Sokan megbíznak bennem, hozzám fordulnak magánügyekben is. De ha babatémáról van szó egyszerűen megőrülök, most már kezdek megijedni magamtól.
Nem kívánhatok másoknak rosszat, mert nekem nem sikerült, de egyszerűen még nem megy...... :(